A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 3. (Szeged, 2001)

Dömötör János: Galyasi Miklós arc- és pályaképvázlata

tűzték ki célul. Ennek elérése érdekében csak azokat hívták meg a tárlatra, akik valamilyen módon (születés, itteni munkálkodás) kötődtek a városhoz. Ennek eredményeként, mintegy másfél évtized alatt kialakult a kiállítók szellemi közössége, művészi magatartásbeli és etikai rokonsága. A karakterisztikumok között jellemző a tájszeretet, a humánum és a széles ívűén vett realista látás- és megjelenítési mód. Mindezt az az első tíz év alapozta meg, amely alatt Galyasi Miklós volt a tárlat szervező, rendező ereje, mozgatója. (Galyasi Miklós letartóztatása után néhány budapesti művész, mintegy az iránta megnyilvánuló rokonszenv kinyilvánításaként kezdeményezte a tárlat bojkottját. Nem könnyű szervező munkával mégis sikerült a tárlatot az 1957-58-as két válságos esztendőben is megrendezni.) Múzeumigazgatói tevékenysége mellett 1946-tól nagy lendülettel, ügyszeretettel, ötletgazdagon vezette elnökként a Tornyai Társaságot is. A Társaság vezetésébe három titkárt is bevont: Tárkány Szűcs Ernő, Kristó Nagy István és jómagam triumvirátusa látta el ezt a feladatot. Az előadó estek látogatottsága olyan mértékben megnőtt, hogy 1946. szeptemberében azok helyszínét a városháza mintegy 200 főt befogadó díszterméből a Fekete Sas nagytermébe kellett áttenni. Ekkor már a városvezetés is komoly támogatásban (évi hatezer forint, ami közel egymillió mainak felel meg) részesítette a társaságot. Ez lehetővé tette, hogy kiadják a Puszták Népe folyóiratot, melynek felelős szerkesztője is Galyasi Miklós volt. Tartozunk az igazságnak, hogy mindennek ellenére szerzői tiszteletdíjat így sem tudott fizetni a folyóirat. A címoldalon csak annyi szerepelt, hogy a „Tornyai Társaság Szemléje". Azt azonban, hogy milyen szemle, nem könnyű meghatározni, mert volt benne vers, néprajz, természettudomány, művészet- és várospolitika, mezőgazdaság, film- és könyvkritika stb. A folyóirat politika felett álló kívánt lenni, ami alatt természetesen napi politikát értettek. A szerzők ugyanis különösen az első számokban karakteres politikai hovatartozásúak voltak. Találkozunk közöttük az MKP (Karácsonyi Ferenc, Kovács Mihály) SZDP (Takács Ferenc, Galyasi Miklós), az FKP (Dékány József, Kristó Nagy István) tagjaival. Ezek a szerzők azonban legtöbbször csak részproblémákkal foglalkoztak. A folyóirat átfogó ideologikus írásai a népi írók eszmeiségével mutatnak rokonságot. Ez az irányulás azonban nemcsak eszmei, hanem nagyon gyakorlatias együttműködésben is megnyilvánul: a Válasz folyóirattal közös előfizetési akciót szerveztek. Az egyetemes magyar irodalomnak tett szolgálatot a Puszták Népe azzal, hogy megjelent 9 számában publikációs lehetőséget biztosított az akkor Budapesten jórészt mellőzött Németh Lászlónak, Szabó Lőrincnek. Meg kell jegyezni még a Puszták Népével kapcsolatban, hogy Moldvay Győző és Vörös István költők nagyon vegyes profilúnak ítélték a folyóiratot, és kilépve a Társaságból Délsziget címmel önálló, kifejezetten irodalmi karakterű folyóiratot indítottak el. Természetesen az ismert, az értelmiséggel szemben bizalmatlan és centralizációs törekvések végül mindkét folyóirat megszűnését hozták, de hogy egy ötvenezres városban egyszerre két folyóirat is létezett, jól mutatja a kor élénk közéleti és szellemi pezsgését. Kiadói tevékenységükből még két mű érdemel említést: Faragó Sándor hírlapíró tollából, még a mester életében, megjelentettek egy anekdotikus Tornyai életrajzot, és kiadták „Örökmécs" címen Almási Gyula húsz magyar vershez készített fametszetét is. A Társaság néhány kezdeményezéséről is illik szót ejteni. Elnöke indítványa nyománjavasolta a Társaság a város vezetésének egy szabadművelődési telep létesítését. Ebben a tervek szerint helyet kapott volna könyvtár, múzeum, színház, mozi, előadótermek és klubszobák is. (Még konkrét építészeti homlokzati, és helyiség alaprajzi vázlatot is mel99