A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 3. (Szeged, 2001)
Lengyel András: József Attila életrajzához
A levélhez tartozó boríték a következő: Ngs. /József Attila úrnak/Ráth György utca/H. /Siesta sanat. / Új dépendance. Ez a levél, amely a postabélyegző szerint 1937 február 26-án íródott, több szempontból is fontos. Ami azonnal szembeötlő, az a boríték címzése: Siesta szanatfórium]. Ez tehát József Attila első szanatóriumi kezelésének egyik fontos dokumentuma. A kutatás ugyan eddig is tudott a kezelésről, de vajmi kevés konkrétum állott rendelkezésünkre. Jolanda levele az egyik, ami némi szilárd kronológiai elemet jelent, hiszen ezek szerint 1937. február 26-án a költő még a Siestában volt, de - a koncertre invitálás tanúsága szerint - kijárhatott a városba, azaz szabadon mozoghatott. (Szabolcsi Miklós ugyan, akinek volt a kezében ez a levél, úgy véli, a borítékon lévő cím már elavult. Ez azonban tévedés. A borítékon - a föladó kézírásán túl - ott van egy idegen kéz feljegyzése is: Dep 1. Ez nyilván a szanatóriumi levélelosztó pro domo följegyzése, s ana utal, hogy a címzett akkor az 1. departmanban lakott.) Kevésbé szembeötlő hozadék, ám egyáltalán nem érdektelen magának a levélnek a tartalma. Itt ugyanis azonnal felmerül három kérdés: 1. ki az emlegetett István, 2. milyen koncertről van szó, s végül, 3. ki volt Jolanda? A három kérdésből egyre (a harmadikra) csak meglehetősen bizonytalan választ tudunk adni. Hogy ki volt Jolanda, nem tudjuk megmondani (jóllehet a költő hagyatékában még két másik levele is megtalálható), csak gyanítható, hogy a levélben említett István közvetlen környezetének tagja, talán éppen felesége vagy barátnője. S az is csak föltételezhető, hogy a költő egyik baráti köréhez tartozott: olyasvalaki volt, aki tudott, azaz a baráti hírzárlat ellenére tudhatott József Attila betegségéről és kezeléséről. Ez önmagában is a belső körhöz való tartozás bizonyítéka. A másik két kérdés azonban megválaszolható. A Magyar Hírlap 1937. február 28-i számában, a 18. oldalon a következő hirdetés jelent meg: „Strasser István szerdán, 3-án. A külföldön is nagyhírű magyar karmester vezényli a Hangv. Zenekart. Mozart- és Borodin-szimfóniák. Malipiero-hangverseny (Viola Mitchell), stb. V 3/4 8." A március 4-i, csütörtöki szám pedig Strasser István zenekari hangversenye címmel rövid koncerttudósítást is adott, (p.i.) tollából. Ezt érdemes teljes terjedelemben idézni: „Nagyon örvendetes, hogy Slrasser István ismét bekapcsolódik a hazai zenei életbe. A kiváló magyar karmester németországi szerződései után hosszabb ideig Bakuban működött és már évek óta nem vezényelt itthon. Most szerdán [azaz: március 3-án] a Vigadóban a Budapesti Hangverseny Zenekar élén jelent meg és őszinte, lelkes sikerrel dirigálta változatos, érdekes programját. Weber »Bűvös vadász«-nyitányát, Mozart C-dúr és Borodin H-moll szimfóniáját. A nagy tudású muzsikusnak, a biztoskezű, fölényes orcheszter vezetőnek stílusos művészi interpretációit, amelyek nem hajszolják a külső effektusokat, de mégis igen hatásosak, zajos ovációkkal fogadta a hallgatóság. Mint szólista Viola Mitchell angol hegedüművésznő működött közre. A modern olasz Malipiero versenyét játszotta intelligensen és bravúrosan." Sajnos, mindebből nem dönthető el, József Attila ott volt-e ezen a vigadói koncerten. De a levélből annyi föltétlenül kiolvasható, hogy Strasser István (1889-1943) is beletartozott újabb keletű társasági kapcsolataiba (hiszen tudta ki a Jolanda emlegette István), s így, mint zenei érdeklődésének egyik jele, maga a karmester is érdekessé válik a József Attila-kutatás számára. De ki is volt Strasser István? A Brockhaus Riemann Zenei Lexikon ( 1985) szócikke (3:413-414.), valamint Breuer János és Vikárius László útbaigazításai nyomán a legszükségesebb információk összefoglalhatók róla. Ami a leglényegesebb: a József Attilánál 65