A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 3. (Szeged, 2001)

Lengyel András: József Attila életrajzához

több mint másfél évtizeddel idősebb Strasser karmester és zeneszerző volt. A Zeneakadémián „Szendy, Herzfeld és Koessler növ[endéke] volt, majd Párizsban (d'Indynél) fejezte be tanulmányait. Egy ideig Angelo Neumann prágai operatársulatánál, majd német és skandináv városokban működött, s főként modern művek stílusos interpretációjával (Sztravinszkij-, Bartók-, Debussy-, Hindemith-, Schönberg-bemutatók) aratott sikert." Mint zeneszerző több zenekari „kompozícióval, egy rekviemmel s több finom szövésű dallal vonta magára a figyelmet." Zenetörténeti és esztétikai cikkei is jelentek meg. (Zenei lexikon 3:413-414.) Tanított is, tanítványainak egyike Mihály András zeneszerző volt, „aki szerint Strasser egészen kiemelkedő tudású zenész volt, de nem sugárzó előadói egyéniség." (Vikárius László közlése, 1995. okt. 9.) Bakuban - Breuer János felvilágosítása szerint - 1933-tól volt zeneigazgató, s csak nem sokkal Vigadó-beli koncertje előtt költözött vissza Magyarországra. (Ez önmagában is jelzi, hogy József Attila egyik akkoriban keletkező társasági kapcsolatáról van szó; 1936 végén, esetleg már 1937. elején ismerkedhettek meg. Ami Strasserben - az eddigieken túl - különösen érdekes, az az, hogy mint a modern zene egyik propagálója a József Attila számára oly fontos Bartók Bélának is népszerűsítője volt. 1916. április 20-án a Zeneakadémia nagytermében az operaházi zenekar előadta Bartók Két arckép (Op. 5. 1907-1908) című kompozíciójának mindkét részét, az Ideális és a Torz arcot. Az Ideális arcot már 191 l-ben is előadták, a teljes mű - s így benne a Torz arc azonban csak ekkor került bemutatásra. Ezt a hangversenyt Strasser István vezényelte (Vö. DEMÉNY JÁNOS 1959. 20-23.). A kritikákból tudható, hogy Strassert ekkor mint „külföldön élő magyar karmester"-t tartották számon, de néhány, Ady szövegére írott dala már „tetszett", s a Bartók bemutatóért is „külön elismerés" illette meg. A Magyarország 1916. április 22-i kritikája szerint „a maga nagy sikere mellett zajos elismerést szerzett Bartók Bélának is, ennek a zseniális zenei forradalmárnak, akinek két »portré«-ja közül a másodikat, a »Presto« tempóban leperdülő zenei torzképet jobbnak és ötletesebbnek tartjuk az elsőnél" (DEMÉNY JÁNOS 1959. 21.). S bár Papp Viktor szerint nem annyira Strasser dirigálta a zenekart, inkább a zenekar „vezette és egész jól vezette Strassert" - maga Bartók elégedett volt a produkcióval. Ezt egyik 1917-ben írott vallomásában el is mondta: „A tavalyi évadban Strasser István bemutatta »Két portré« című szimfonikus művemet, melyek közül a másodikat (A torz) először hallottam ezúttal zenekartól. Ekkor kaptam inspirációt »A fából faragott királyfi« partitúrájának folytatásához, és rövid időn belül be is fejeztem azt. " (BARTÓK BÉLA 1989. 62.) Utóbb, 1919. őszén, Bartók Fenyő Miksának is ajánlotta Strassert: „ajánlanám mint zongoristát Strasser Istvánt (Nagymező u. talán 24. sz.; telefonjuk is van), sokat foglalkozik modern zenével, esetleg saját szerzeményeiből is játszhatna." (BARTÓK BÉLA 1976. 254.) Sőt Bartók azzal a tervvel is foglalkozott (1920. márciusában), hogy maga is előad Strasser-dalokat: „mára 10-én túl is itt maradok [Berlinben], mert játszani fogok egy koncerten: [Kodály] Zoltán csellószonátája, zongoradarabjaim és - Strasser dalok lesznek a programon, ha Reinhardtnak egyik színházában lesz a koncert." (BARTÓK BÉLA 1976. 258.) Strasser és Bartók együttműködése később sem szakadt meg; 1927. október 16-án Prágában, a Smetana-teremben a cseh filharmonikusok előadták Bartók I. zongoraversenyét - „a zongora részben Bartók Béla közreműködésével, Strasser István vezényletével. Bartók művének a frankfurti világpremier óta ez volt a második előadása." (DEMÉNY JÁNOS 1962. 66