A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 3. (Szeged, 2001)

Lengyel András: József Attila életrajzához

de az események kronológiai rendje a Sas utcai találkozás jelentőségére utal. Ezt követően alakult ki ugyanis személyes és kollegiális kapcsolatuk. Valamikor ekkoriban, talán februárban írta meg Füst „jegyzeté"-t József Attiláról, amely a Nyugat márciusi számában jelent meg. S ekkoriban - nyilván nem függetlenül a cikktől - személyesen is tartották a kapcsolatot. Március 4-i kelettel fönnmaradt például Füstnek egy József Attilához írott levele (JAVL 308.), amelynek föltűnik tegeződő formája. Ez, figyelembe véve a korkülönbséget és azt, hogy József Attila a Füstnél fiatalabb Halász Gáborral is magázódott, bizonyos közvetlenségre vall. Ugyanakkor talán nem véletlen, hogy ez a levél éppen egy személyes találkozót lemondó, illetve elhalasztó üzenet. Bizonyos „össze nem illésre" utal maga a Nyugat-beli cikk is. Ebben ugyanis jellegzetes formában manifesztálódik Füst ambivalenciája: elismerése és értetlensége. Ezt az ambivalenciát már a cikk nyitó mondata megüti: „azon tűnődöm, hogy miért tesznek e rendkívüli tehetségű ember versei oly hideg benyomást." (KJA 1:367.) S ez a kettősség azután végighúzódik az egész íráson. Nem kétséges, hogy Füst- nyilván alkati és generációs okokból - nem volt igazán fogékony József Attila költészetének lényegére; mondhatnánk nem, illetve csak félig-meddig értette. De a tehetséget elismerő megjegyzései így is gesztus értékűek. A fiatal költőtárs költőként való elismerései ezek. Jellemző, hogy kifogásait követően így írt: „S most, hogy kimondtam, ami a szivemet nyomta, vissza kell térnem arra is, amiről többet kell itt szólani s ami mind e kifogásomnál mégis csak többet jelent nekem: hogy mennyire szeretem az ihletettségét! [...] az ember egy pillanatig sem kételkedik benne, hogy költővel van dolga. S ez nagy szó csakugyan, ha meggondolom, hogy ma már, hogy az idő elmúlott felettem, egyre ritkábban győz meg engem efelől költeményes kötet ilyen ékesszólóan. S e tekintetben nékem ő a legkedvesebb kortársai között." (KJA 1:370.) Füst és József Attila között igazi, mély barátság természetesen nem jött, nem jöhetett létre; oly sok minden választotta el őket egymástól. De aligha véletlen, hogy minden különbség ellenére ez a kapcsolat, ha laza formában is, utóbb is megmaradt. Erre vall legalábbis az az üdvözlőkártya, amelyet Füst 1936 januárjában küldött József Attilának (lelőhelye: PIM kézirattára, JA 346.): Kedves Attila, szeretettel köszönöm. Hogy vagy? És hogy megy sorod? Sok szerencsét az újévben. Barátod: FM. Bpest, 1936. jan. 5. Ez, akárhogy vesszük, a laza, de szívélyes kapcsolat jele, dokumentuma. József Attila, Strasser István, Bartók Béla A Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattára JA 856 jelzet alatt őriz egy József Attilához írott, Jolanda aláírású levelet: K.Attila! Nagyon szeretném ha eljönne István conzertjére. Marc. 3. Vigadó! Mi van magával? Sokszor üdvözli Jolanda 64