A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 3. (Szeged, 2001)

Lengyel András: József Attila életrajzához

jelent meg. Valahogy elkerülte azonban a kutatók figyelmét a lap 1934 január 5-i (az évi 1.) számának 16. oldala. Itt a lap, keretes hirdetésben, saját előadás sorozatát propagálta. Ebből kiderül, hogy A Toll I. előadás sorozatára 1934 januárjában került sor. 18-án este 7 órára, a Magánmérnökök Országos Szövetségében (Andrássy út 23 .Lem.) Németh Andor a Császárnők iskolája című, 25-ére pedig (nyilván ugyanott s ugyancsak esti 7-kor) József Attila Magyar költők című előadása lett meghirdetve. Sajnos a tervezett előadásokról nincs több információnk. így tehát csak annyi bizonyos, hogy január elején József Attila elvállalt egy előadást A Toll programja keretében. Ám hogy 25-én meg is tartotta-e, egyelőre eldönthetetlen. Egyáltalán nem lenne pedig érdektelen ismerni ekkori véleményét költőtársairól. József Attila és Halász Gábor Ismeretes, hogy 1935 januárjában József Attila ezer pengős un. kisdíjat kapott a Baumgarten Alapítványtól. A díjkiosztó ülésre január 19-én került sor az alapítvány Sas utcai épületében. Az eseményről, a jelenlevőkről, Babits beszédéről és a díjazottak nevében köszönetet mondó Füst Milán megnyilatkozásáról az egykori sajtó beszámolt, e szövegeket a Kortársak József Attiláról című gyűjtemény első kötete (KJA 1: 347-350.) ma már viszonylag könnyen hozzáférhetővé is teszi. A díjazottakról csoportkép is készült, amelyet több helyen publikáltak, így például József Attila fotóikonográfiájában is (MACHT ILONA 1980. 57. kép), vagy legutóbb egy jobb reprodukcióját a Medvetánc és a Nagyon fáj un. gondozott kiadásában (1999). A díjazás problémája (miért nem nagydíjat kapott a költő?), illetve a Babits-József Attila-viszony feszültségei azonban elterelték a figyelmet arról, hogy ez a díjazás voltaképpen mit is jelentett a költőnek. (Természetesen túl az anyagiakon.) Ha a díjazás életrajzi, pályatörténeti következményeit számba akarjuk venni, célszerű a díjazottakról ekkor készült képből kiindulni. A képen balról jobbra haladva állnak a díjazottak: Barta János, Halász Gábor, mögötte József Attila, Halásszal egysorban, a költő előtt, testét jórészt takarva, Nagy Lajos, mellette Telekes Béla, Szerb Antal, Weöres Sándor, majd - szinte külön csoportot képezve - • Füst Milán és Karinthy Frigyes (Karinthy belekarol Füstbe és láthatóan szóval tartja). Ők a terem egyik felében állnak, velük szemben - a fotóssal egyvonalban, tehát nem láthatóan - az alapítvány képviselői: Babits, Schöpflin és Basch Lóránt foglaltak helyet. Valószínűleg jelen volt pár újságíró is, de a történet, értelemszerűen, ekkor nem róluk szólt: ők számunkra láthatatlanok. Kép nincs róla, de BASCH LÓRÁNT ( 1959) emlékezéséből tudjuk, az alapítvány képviselői és a díjazottak asztalhoz is ültek, s a díjkiosztó ceremónia előtt is, után is egymás között társalogtak. Az ismerősök nyilván az ismertség okán váltottak szót, az egymást személyesen nem ismerők viszont összeismerkedtek. A díjazás legfőbb hozadéka, a dolog természete szerint, József Attila számára alighanem ez a kapcsolatmegerősítés és -teremtés lehetett. József Attila, tudjuk Babitscsal is elbeszélgetett (BASCH LÓRÁNT 1959.428.), s e beszélgetés - minden jel szerint - kapcsolatuk normalizálódásának egyik, nem is lényegtelen fázisát jelentette. Ennél azonban most fontosabb számunkra két további, itt megerősödő, illetve itt születő kapcsolat. Az egyik ilyen kapcsolat kétségkívül Halász Gábor és József Attila összetalálkozása volt. Ha a képet figyelmesen szemügyre vesszük, föltűnő, hogy József Attila Halász Gábor és Nagy Lajos közelében, mögéjük húzódva állt be a fényképezéshez. Ilyenkor, tapasztalatból tudható az ismerősök és az egymás társaságát keresők kerülnek egymás mellé. Nagy Lajoshoz, ismeretes, 62