A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 3. (Szeged, 2001)

Lengyel András: József Attila életrajzához

A rajz, amelyen a katalógus MÁ monogramot vél felfedezni, valójában Kovács Árpád (7-1958) szegedi karikaturista rajza, rajta „két Olaszországba tartó alak látható, az egyik a bőröndjén levő kezdőbetűk alapján a címzett", vagyis Papp József (1894-1971) szobrász, „Tömörkény szobrásza" (ahogy róla egyik dedikációjában József Attila is,' Juhász Gyula is írta [vö. SZELESI ZOLTÁN 1975. 165-166, M. RÓNA JUDIT 1980. 372., 384.]). E rajz - keltezése szerint - 1924. október 21-én készült. Azonban Juhász Gyula és József Attila szövege, amelyek bennünket érdekelnek minden valószínűség szerint nem e rajzhoz kapcsolódnak. Alighanem csak véletlenül, más papír híján kerültek a rajz üres oldalára. Ezt erősíti, hogy a két költő, az akkor már neves, „megjubilált" mester és az általa fölfedezett, őt utóbb túlszárnyaló fiatal tanítvány nem október 21-én, hanem csak jóval később, november 1-én rögzítette Papp Józsefnek szánt sorait. Az emléksorok megszületésének szituációja magából a dokumentumból kiderül. Amennyire megítélhető, 1924. november 1-én Juhász Gyula, József Attila és Papp József együtt töltött egy estét a szegedi Kékgolyó vendéglőben, amely az Oskola u. és a Tömörkény u. sarkán állott, s a Tömörkény Asztaltársaság törzshelye volt (SZŐKE GYŐZÓ 1962.9.). Hogy a szobrász-barátot búcsúztatták-e ekkor egy esetleges külföldi (olaszországi) út előtt, vagy más alkalomból ültek össze, nem tudjuk. Ami valószínű, az csak annyi, hogy az átszórakozott este végén, talán Papp József kérésére, a két költő emléksorokat írt a szobrásznak. Először Juhász Gyula nyúlt a tollhoz. Az ő szövege ez: 1924. nov. 1. Szeged, Kék golyó. Papp József barátomnak egy szép, viharos este emlékére, amelyet részben Tömörkénynek, részben a jó bornak <pár áthúzott, olvashatatlan betű> szenteltünk. (Látszik?) Juhász Gyula Az ő szövegét követi, a kettőbe hajtott papír szemben lévő felén József Attila följegyzése. Előbb csak ennyi: Ugyanakkor, ugyanott József Attila Majd, vagy nekibátorodva, vagy a többiek kapacitálásának engedve egy újabb, immár hosszabb és poetikusabb szövegre is vállalkozott: Papp Jóska barátom-bátyámnak szeretettel ezeket a mámortalan sorokat: Hiába beszélünk, szónokolunk emberiségről, magyarságról csillogó szívekkel - az eljövendő kristályvilág elsüllyed a borospoharakban (előre is), és a madarak meghallnak elcsüggedt fejünk fölött. József Attila A Kékgolyó-beli este apropója - Juhász szerint - Tömörkény István emléke volt. Ez beleillik az eddigi ismereteinkbe. Juhász Gyula ekkor már régóta Tömörkény művészetének lelkes híve volt, utóbb kis könyvet is írt róla. A Tömörkény-kultusz alakításában játszott szerepét ILIA MIHÁLY (1968) adatgazdag, szép tanulmányban tisztázta, József Attila Tömörkény-vonzalmát pedig magam rekonstruáltam (LENGYEL ANDRÁS 1996. 89-90.). 58