A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 3. (Szeged, 2001)

Péter László: Tömörkény István: Öregembör napáldozatja Szövegmagyarázat

Tömörkény István: Öregembör napáldozatja Szövegmagyarázat PÉTER LÁSZLÓ (Szeged) A századforduló jeles elbeszélője, Tömörkény István (1866-1917) írónak amatőr, tudósnak (könyvtárosnak, régésznek, néprajzkutatónak) autodidakta volt. Steingassner Istvánnak, amely néven anyakönyvezték, nem volt érettségije. Az első gimnáziumi osztályt 1876/77-ben a szegedi kegyes oskolában, a piaristák vezette városi főgimnáziumban, a többi hármat 1877 és 1880 közt a makói Kálvin téri református algimnáziumban végezte. Édesapja, Steingassner József a makói Korona vendéglőt bérelte akkoriban. „De pár év múlva — ahogyan rövid önéletrajzában (Az Érdekes Újság dekameronja, 1913. 2: 294.) írta — már megint itthon vagyunk Szegeden. Itt vagyok gyógyszerészgyakornok három évig. Ez időben írtam első tárcáimat a Szegedi Híradónak, 1884-ben." A gyakornoki éveket lezáró vizsga (tyrocinium) letevése után gyógyszerészsegéd Szegeden, majd Kisteleken, utána helyettes gyógyszertárvezető (provizor) ismét Szegeden. „így — folytatta az önéletrajzát — megint hazakerültem, de nem sokáig provizoroskodtam a gyógyszertárban, mert a Szegedi Híradó, amelynek kiadótulajdonosa rokonom volt, belső munkatársnak hívott el 1886 tavaszán." 1. Műveltségét olvasottsága alapozta meg, írói képességeit újságírói gyakorlata fejlesztette. Élményeit „az a három esztendő", katonáskodása (1888-1890), majd házassága révén apósának zákányszéki tanyáján 1894 és 1913 közt tavasztól őszig rendre ott töltött hét végi és nyarankénti pihenőideje érlelte meg. 1899-ben megválasztották a városi Somogyikönyvtár és a kebelében ekkor kibontakozó múzeum munkatársának: ettől kezdve tudományos készségeit könyvekből, szaktanulmányokból, ásatásokon és tanfolyamokon gyarapította. Nem tanult tehát nyelvtudományt, nyelvjárástant sem. A dialektus az irodalomban (1904) című tárcájában az innen-onnan fölcsipegetett ismereteit saját észrevételeivel egészítette ki (Munkák és napok a Tisza partján. 1963. 292-296.). Figyelemre méltó mindjárt bevezetőül, amit a nyelvjárás etimológiájáról mond. „Most már nem tudom, azért nyelvjárás-e, mert egyik embernek a nyelve így, a másiké meg amúgy jár, vagy pedig azért nyelvjárás-e, mert a nyelvben mutatkozó különböző eltéréseket járásokra, kerületekre osztja. Ezt már csak az tudná meg mondani, aki kitalálta." Megvallom: magam is azt gondoltam, a nyelv/áras а nyelv földrajzi, tehát járásokra tagozódásából született. Ám a TESZ szerint első jelentése a Tömörkény fölvetette első megfejtést igazolja: első előfordulása (1786) 'beszédbeli modort', 'kifejezésmódot'jelent, és nyelvújítás kori (1826) második, mai, 'dialektus' jelentése szintén innen ('szójárás', 'kifejezésmód') való. Tömörkény e cikkében a hamis, kitalált, tájszólásnak föltüntetett alakok ellen emelt szót. „Azért szólok hozzá, mert ebben a dologban állítólag én vagyok az értelmi bűnszerző, mert én kezdtem népies elbeszélésekben úgy beszéltetni a szegedi parasztembert, ahogy valójában és csakugyan beszél. Volt érte elég kritikában részem." 47