A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 3. (Szeged, 2001)

Foote, Kenneth E.–Tóth Attila–D. Árvay Anett: Emlékezés, nemzeti identitás, politikai emlékművek rombolása

nak. És ez nemcsak az 1989-es rendszerváltásra voltjellemző. Az 1950-es években például a kommunisták elkezdték kialakítani a saját hagyományaikat, ezért legitimitásuk kifejezéseként sok emlékművet emeltek az 1919-es tanácsköztársaságnak. Furcsamód némely emlékmű máig megmaradt, csupán a feliratokat cserélték le, vagy távolították el. Az egyik legnagyobb ilyen emlékmű, amely a kommunista hősök tiszteletére épült, az 1959-ben elkészült Munkásmozgalmi Panteon Budapesten, a Kerepesi temetőben. Ez ma is látható, de megemlékezéseket már nem rendeznek. Néhány, többnyire a forgalmas helyektől távol eső tanácsköztársaság áldozatainak emelt emlékművön azonban még helyeznek el koszorúkat. A történelmi eltávolodás más területeken is megjelenik. Ahogy azt már említettük, vannak olyan 56-os és második világháborús emlékművek, amelyeket az első világháborúsok mellé helyeztek, de ez sokszor gyakorlati nehézségekbe ütközik, mivel a kommunizmus évei alatt ezek az emlékművek sok esetben romossá váltak. Van azonban egy másik, a felszín alatt húzódó indok is: az első világháborús emlékművek felidézik a hatalma teljében lévő ország széthullását eredményező trianoni békeszerződést (1920) és a máig érvényes határvonalakat. Mivel Magyarország az elcsatolt területek visszaszerzésének reményével lépett be a második világháborúba, a második világháborús emlékművek is bizonytalan érzéseket idézhetnek fel. Ezért a háborús emlékművek feliratai az emberi veszteségekre hívják fel a figyelmet, és a háborúban elesett katonáknak állítanak emléket, nem pedig a háború összetett okaira és következményeire emlékeztetnek. Eldöntetlen jelentések Nemcsak a második világháborúhoz vezető események, hanem a háború közvetlen következménye és a háborút követő időszak is sok feloldatlan konfliktust rejt magában. A Horthy korszakhoz, a holokauszthoz és Magyarország szovjet felszabadításához kapcsolódó helyszínekhez való viszony kialakítása nem könnyű. Az elfeledtetésükre tett kísérletek a megemlékezés igényének természetes jelentkezése között ellentét feszül. Ezek az események is szervesen hozzátartoznak Magyarország 20. századi történetéhez. A Horthy éra megítélése különösen sok vitát kavar. A konzervatív korszak, amely 1919-ben jött létre a kommunista uralom összeroppantására, már 1920-ban, tíz évvel Németország előtt, a közvélemény által is erősített jobboldal meghozta az első zsidóellenes törvényt. Ha formailag az 1941-es szovjet bevonulásig nem is, de gyakorlatban a 30-as évektől a Horthy-kormány mind szorosabb gazdasági kapcsolatot alakított ki a tengelyhatalmakkal. Azonban az is tény, hogy a 30-as évek fellendülést hozott a gazdaságban, művelődésben, közoktatásban, egészségügyben és a polgári életben. Ezt az örökséget tehát nem volt könnyű értékelni, egyszerűbb lett volna talán nem foglalkozni vele, ám ez lehetetlen volt a Horthy korszak gondos emlékmű-állítási propagandamunkája miatt. A korszak legelterjedtebb emlékműtípusai az országzászló

3 és az első világháborús emlékművek lettek. Ezek az emlékművek gyülekező helyekké váltak a Horthy korszak támogatói és a trianoni előtti határok visszaállítását követelők számára is. A legtöbb emlékművet a második világháború után eltávolították, vagy felszabadulási emlékművé alakítot3 Előre megépített talapzat és zászlótartó rúd, amelyen a magyar zászló lengett. 146