A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 3. (Szeged, 2001)

Nagy Márta: A huszonötödik ének. Baka István Könyörögj érettem című versciklusáról

fényében (is) értelmezzük a verset, újabb tényezőhöz jutunk, mely a két mű párhuzamát bizonyítja. Mindezeken túl az a tény, hogy a Biblia jelentésköréhez kapcsolódik a vers, és a megváltás (megválthatóság) kérdését járja körül, kitágítja a szöveg horizontját, és az Odüsszeia világán túlmutatva a bolygó hollandi alakját is beemeli a versbe.

36 Ez azt eredményezi, hogy a lírai én nem pusztán Odüsszeusznak feleltethető meg, hanem ezen túllépve a bolyongó, megváltást (megnyugvást) kereső ember (arche)típusát testesíti meg. De aképpen, hogy mindenek előtt az Odüsszeia világához és Odüsszeusz történetéhez köthető, így továbbra is indokolt O^M^Ke/a-parafrázisként tárgyalni. A Kora-tavaszi éjszaka szintén párhuzamba állítható egy Odüsszeiabeli jelenettel, nevezetesen a ráismerést követő hálótermi kép jelenik itt meg: „S ők ketten, miután szerelem gyönyörének örültek, egymással váltott szavakon kedvükre derültek. S ő elmondta, amit tűrt otthon, az isteni asszony, hogyha a kérők vészokozó csapatára tekintett, kik versengvén érte, levágták annyi juhát és marháját, sok edényéből a borát kimerítve; Isteni hős Odüsszeusz pedig azt, mily sok veszedelmet szerzett másoknak, s maga mit tűrt, mennyi siralmat, mind elmondta: gyönyörrel meghallgatta az asszony, a míg végére nem ért, álom nem hullt a szemére."

37 A megelőző darabhoz hasonlóan itt is Odüsszeusz szemszöge érvényesül. A kalandok és megpróbáltatások után megnyugodva, mintegy a megváltás állapotától eltelve megpihen, és szemléli az alvó Pénelopeiát. De mint láttuk, nem kizárólagos ez a perspektíva, hiszen egy pillanatra kiszakad a tekintete, ám ezen a ponton még értelmezhető úgy, hogy tudja: a végső megnyugvás még várat magára. Ismét útra kell kelnie, és el kell végeznie a Teirésziász által ráruházott feladatot, épp azért, hogy megváltsa a békés öregkort. Tulajdonképpen ez az utolsó kaland lenne az Odüsszeia huszonötödik éneke, ám a történet a békekötéssel befejeződik. Ilyen módon az eposzból nem derül ki, hogy Odüsszeusz teljesítette-e a küldetését, és megváltolta-e ezzel a békés öregkort. Ezt a nyitva hagyott történetet igen élénk érdeklődés övezi. Tanú erre a világirodalom számos alkotása, melyek arra törekednek, hogy „megnyugtató módon" lezárják a mesét, vagyis megalkossák az Odüsszeia huszonötödik énekét. Közös jellemzőjük, hogy Odüsszeusz ismét útra kel, de nem azért, hogy elvégezze feladatát, hanem újabb kalandok kedvéért. Az egyik legelső és talán legismertebb ilyen mű Dante Poklának 26. éneke, melyben Odüsszeusz utolsó utazását beszéli el. Odüsszeuszt itt sem a ráruházott feladat végrehajtása motiválja elsősorban, hanem a megismerés vágya: 36 Ezenkívül a bolygó zsidó alakja is felidéződik, hiszen - más nézőpontból ugyan, de - ugyanazt a problémakört képviseli. Ezt az analógiát az is indokolja, hogy a kötet előző ciklusa, a Tűzbe vetett evangélium Isten elutasításával zárul. 17 XXIII. ének 300-309. sor 130