A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 3. (Szeged, 2001)

Nagy Márta: A huszonötödik ének. Baka István Könyörögj érettem című versciklusáról

„se kis fiam, se vénségtől elernyedt atyám, se nőm, akinek örömére őriznem kellett köteles szerelmet, le nem győzhetett, lelkem szenvedélye: látni világot, emberek hibáját, s erényüket, s okulni, mennyiféle." Később is a megismerésre hivatkozva biztatja társait: „Gondoljatok az emberi erőre: nem születtetek tengni, mint az állat, hanem tudni és haladni előre!" 1x A jelenségre sokan kerestek már magyarázatot, és a magyarázatok sok rokon vonást mutatnak. Jellemző például Márai Sándor kijelentése, melyet a Béke Ithakában című regénye Utó-énekében tett: „Az emberiség öntudata soha nem fogadta el az Odysseia idillikus befejezését. A XXIV. ének a békekötés nagy himnusza nem fejezhette be ezt a szenvedélyes mesét. Az olvasó - minden korban - érezte, hogy Ulysses nem találhatott végleges otthont a hazatérés idilljében. A Költő - vagy a költők - szándéka érzékelhető: Ulyssesnek még új utakat jósol az eposz."

39 Szerb Antalt szintén izgatta ez a probléma. Megoldás keresésében hasonló területen jár, de néhány lépéssel tovább jut: „Az örök vándor, a távolságokkal eljegyzett ember, otthon sem találja meg otthonát, és nosztalgiájára nincs orvosság, csak a halál, mely ott leselkedik minden nosztalgia alján."

40 Látjuk, hogy Szerb Antal elsősorban nem a szövegbe kódolva látja a további kalandok lehetőségét (és szükségességét), hanem Odüsszeusz alakjában. Odüsszeusz ugyanis az örök vándor, a bolyongó hős (arche)típusát testesíti meg: „...nemcsak elszenvedi a kényszerű bolyongás során rá leselkedő veszélyeketszerelmeket, nemcsak küzd életéért, de bizony élvezi is kalandjait. Persze, előbb-utóbb mindig eszébe fog jutni heroikus végcélja, a hazajutás, de azért nem kell azt olyan nagyon elsietni... Ő az az eposzhős, akit érdekel a világ, amely hol ellenséges, hol ölelő karokat tár felé. Ellenállhatatlan vágy hajtja nemcsak hazafelé, de az ismeretlen megismerésére is."

41 Mindezekből kiindulva azt lehet mondani, hogy a „huszonötödik énekek" létrejöttét alapvetően az a felismerés motiválja, hogy Odüsszeusz karaktere és az eposz befejezése kizárják egymást, hiszen az örök vándor alapvetően „megválthatatlan". Az „Apokrif iratok" Az Odüsszeiái folytató szerzők tulajdonképpen nem tesznek mást, mint megalkotják a Homérosz-féle kanonizált szöveg apokrif iratait. Homérosz eposzaival kapcsolatban ugyanis széles körben elfogadott nézet, hogy a trójai mondakör anyagából választott M Babits Mihály fordítása » MÁRAI, 1991,267. 40 SZERB, 1992, 22. 41 KARSAI, 1998,76. 131