A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 3. (Szeged, 2001)

Nagy Márta: A huszonötödik ének. Baka István Könyörögj érettem című versciklusáról

„Száz szirmod, cseresznyefa-boszorkány, sistereg, feketére sül, szél-szítotla leveleid lángokként nyaldosnak körül." A ciklus következő darabjában (Kora-tavaszi éjszaka) már nem hordoz ilyen jelentést, önmagaként jelenik meg: „A ház előtti fán, az ágak közein: sisakréseken keresztül bámul ránk a hold -" A Tó-szoknya fa motívuma a metaforikus pozíciót képviseli, hiszen a falevelek sóvárgó szemekkel azonosítódnak: „sóvárgó szemek - néz a fákról fodraidra ezer levél." Természetesen az ikonikus motívumoktól nem függetleníthető a szimbolikus jelentés, mindig megcsillan a kép mögött, hiszen ugyanannak a gondosan felépített motivikus rendszernek az elemei. A jőmotívumok Ahogy korábban már utaltam rá, a versciklus motívumrendszere négy fontos elemből szerveződik: a fa, a tűz, a víz és a hold motívumból. Rajtuk kívül természetesen előfordulnak egyéb molívumok is, mint például a csillag, de ezek csak árnyalják a képet, lényeges elemmel nem gazdagítják, így elemzésemben csak az említett négy motívumra térek ki, ugyanis ezek segítségével szemléltethető az a struktúra, mely a ciklusban érvényesül. A (világ)tengely A kiemelt motívumok közül a fa tekinthető a legjelentősebbnek.

16 A versciklus első három darabján vonul végig (Könyörögj érettem. Kora-tavaszi éjszaka, Tó-szoknya). Egyfajta tengelyként jelenik meg, így a mitikus, archaikus világképekben oly gyakori világfa képzetét kelti, mely a háromfokozatú világ (ég - föld - alvilág) tengelye, a strukturált világ egységét biztosítja. E megfeleltetés igazolhatónak látszik azáltal is, ha megvizsgáljuk, az említett három vers mely szférákat képviseli. A Könyörögj érettem egyértelműen az égi szférával kapcsolható össze. Már címében is nyilvánvaló utalást találhatunk Az angyali üdvözletre. Ez az utalás biztosítja a szakrális alap16 De általában is elmondható Baka költészetéről, hogy fontos, gyakran előforduló motívum a fa. Például Az. udvar fája című ciklusban hasonlóképpen központi motívum, (in: Magdolna-zápor, Budapest, Magvető. 1975, 7-17. p.) 120