A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 3. (Szeged, 2001)

Nagy Márta: A huszonötödik ének. Baka István Könyörögj érettem című versciklusáról

hangot, mely ezután következetesen jelen van a versben, sőt tovább erősödik. Az angyali üdvözlet Szűz Máriát idézi meg, így mindvégig érzékelhető az istenanya alakja a versben, mely összefonódik a nő alakjával. Nem lenne helyes azonban az mondani, hogy azonosítható a két alak, ugyanis a nő köré épített szimbólumrendszer sokkal gazdagabb annál, hogy pusztán ezt az egyetlen relációt reprezentálná. Ahogy korábban utaltam rá, a szakralitás erőteljesen körvonalazódik a versben, mégpedig azáltal, hogy a fa a nő szimbólumának tekinthető. Ehhez pedig hagyományosan a keresztfa képzete, ennek nyomán pedig a megváltás kapcsolódik. Mindez nem jelent ellentmondást, inkább fokozati váltást: Szűz Mária feladata a közvetítés, illetőleg a bűnbocsánat kieszközlése. Az angyali üdvözletben is ezt a szerepet tölti be, pontosabban erre kérik: „Könyörögj érettünk, bűnösökért." A keresztfa bevonásával ez a funkció kiiktatódik, így a nő közvetlenül tölti be a megváltó szerepét. A bibliai motívumoknak ez a szabad alkalmazása, variálása Baka költészetének jellemző vonása. Erről maga nyilatkozik (épp a Tűzbe vetett evangélium című kötet kapcsán): „Én mindig el szoktam mondani, hogy nem vagyok hívő. Nagyon szeretnék az lenni (...). A Biblia ezért számomra mindig egy nagy motívumkincs volt."

17 Mindezeken túl azáltal, hogy cseresznyefáról, azaz gyümölcsfáról van szó, érdekes párhuzam fedezhető fel a kínai költészettel, mely tovább árnyalja a motivikus képet. A kínai költészetben ugyanis a gyümölcsfa hagyományosan az asszony jelképe, ahogy erről például a Si king több darabja is tanúskodik. Különösen a 109. verssel kapcsolatban fedezhetők fel hangsúlyos tematikai és motivikus párhuzamok.

IX A Könyörögj érettem című versben is egy érett nő, egy asszony képe bontakozik ki az elvirágzó cseresznyefa alakjában. Végezetül nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a fa emblematikus jelentéskörébe tartozik az az árboc is melyhez Odüsszeusz kötöztette magát az Odüsszeia Szirénepizódjában

19 , illetve az az olajfa, melyből Odüsszeusz az ágyát készítette, és kulcsszerepet játszik a felismerés-jelenetben.

20 Ha a ciklus következő darabját vizsgáljuk, igazolódni látszik az a feltevésem, hogy az első három versen végighúzódó fa sajátos világfaként funkcionál, hiszen a Kora-tavaszi éjszaka egyértelműen a földi szférát képviseli. A vers valójában nem más, mint a Könyörögj érettem záróképének továbbgondolása, azaz a „lombok szent lángjának" világa jelenik itt meg, ám megfosztva a szakralitástól, illetve attól a könyörtelen szenvedélytől, elkeseredett szeretni akarástól, mely az előző darabol oly drámaivá tette. Itt már a megnyugvás, a maga mellett tudott társ által nyújtott biztonság dominál, mely földivé, emberivé teszi a vers egész világát. Ahogy korábban utaltam rá, itt a fa ikonikus motívumként van jelen, és ennek nyomán jelentős perspektívaváltás megy végbe, melyre erőteljes eltávolodás jellemző: „A ház előtti fán, az ágak közein: sisakréseken keresztül bámul ránk a hold Isten néz farkasszemet velem?" 17 „Nem tettem le a tollat... " 32. Iíf Si king, Budapest, Európa, 1974, 91-92. p. 19 XII. ének 165-200. sor 20 XXIII. ének 183-207. sor 121