A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 3. (Szeged, 2001)

Nagy Márta: A huszonötödik ének. Baka István Könyörögj érettem című versciklusáról

A hagyományba-vetettség nem tekinthető egységes tendenciának. Számos eltérő jelenség sorolható hozzá, melyeknek közös a gyökere. így például Kosztolányi Bal latorja. éppúgy említhető itt, mint Tandori Jambikus szonettje. De talán legszembetűnőbb áramlata az erőteljes remitologizálás. Mindezekből kiindulva dolgozatom fő célja, hogy bemutassam, a vizsgált versciklus miképpen kerül dialógusba a hagyománnyal, és melyek e dialógus jellemző vonásai. Ez leginkább a ciklus motivikus struktúráján keresztül ragadható meg, ugyanis itt lelhetők olyan pontok, amelyeken a szöveg „hagyja magán átcsillanni"

7 előzményeit. Ennek nyomán elsődleges módszerem a motívumelemzés, azaz a ciklust szervező négy fő motívum (fa, tűz, víz, hold) alakulásának végigkövetése és értelmezése. A motivikus szerkezet Előzetes kérdések Mielőtt rátérnék a motivikus szerkezet sajátságainak feltárására, illetve az egyes motívumok elemzésére, szükséges néhány szót szólni e fogalomról, hiszen „...többértelmű használata az irodalomtörténet és a kritika gyakorlatában kétségtelenül ellentmond eredeti rendeltetésének mint terminusnak, de nemcsak azért, mert tartalma egyik tudományos irányzattól a másikig változik, hanem azért is, mert több más fogalommal azonosul."

s Ennek nyomán számos - egymásnak gyakran ellentmondó - elmélet, definíció áll rendelkezésre, és igen csekély annak az esélye, hogy belátható időn belül feloldódjanak az irodalmi motívum fogalma körüli ellentmondások, és valódi terminusként funkcionáljon. Dolgozatomban a Csúri Károly és Bernáth Árpád nevéhez fűződő definícióból kiindulva használom a motívum fogalmát, de elfogadva Kovács Albert kritikáját, mely szerint „...a motívum létrejöhet a poliszemantika és szinonimia , a metafora és a hasonlat »anyagából« úgy is, hogy nem azonos szövegrészek ismétlődnek különböző kontextusban."

9 Ezenkívül Csúri és Bernáth nyomán különbséget teszek motívum és embléma között, így elemzésemben az említett négy motívumot egyrészt emblémaként vizsgálom, azaz „hagyományos" jelentéseiket igyekszem feltárni, másrészt motívumként tekintve rájuk a versciklusban nyert jelentésüket fejtem föl. Az elemzés harmadik aspektusa pedig az emblematikus és motivikus jelentés egymáshoz való viszonya. Úgy vélem, e három szempont együttes alkalmazásával feltárható a vizsgált versciklus motivikus struktúrája, és ennek nyomán a dialógus jellegzetességei is megragadhatók. 7 FRIED, 1999,39. 8 KOVÁCS, 1989,41. y KOVÁCS 1989,50. 117