A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 3. (Szeged, 2001)
Nagy Márta: A huszonötödik ének. Baka István Könyörögj érettem című versciklusáról
A motívumhasználat sajátságai A motivikus rendszer vizsgálatakor különös figyelmet érdemel az a mód, ahogy Baka a versciklusait és versesköteteit felépítette: ciklusaira és köteteire ugyanis rendkívül tudatos megkomponáltság jellemző. Minden kötete gondosan szerkesztett egység, „...a versnél nagyobb mű, ami nem szünteti meg a kötetet vagy ciklust alkotó egyes részek önállóságát, de mégis olyan keretbe foglalja, amelyik többet mond, mint a ciklust vagy a kötetet alkotó versek külön-külön, többet és mást." 10 Ugyanezek a szabályszerűségek a versek és versciklusok viszonylatában is felfedezhetők, így nem véletlen, hogy a Tűzbe vetett evangélium valamennyi kritikusa kitér erre a kérdésre" , sőt általában is elmondható, hogy ez a jelenség a Baka-kritika központi eleme. 12 E gondos megkomponáltság eredményeképpen zárt ciklusok (és kötetek) születnek, melyek egy meghatározott poétikai tartomány teljességének érzetét keltik. Ezt a szigorú kompozícióval és a motívumok sajátos alkalmazásával éri el a költő, ugyanis viszonylag kevés motívumot használ, de azok következetesen felépített rendszerré szerveződnek. E motivikus rendszer több funkciót tölt be: Egyfelől a cikluson belüli kohéziót erősíti, illetve a belső szerkezetet szervezi olyan módon, hogy az egyes versek közt párhuzamokat és ellentéteket alakít ki (és ezzel természetesen az egyes versek jelentését is gazdagítja) 14 . Másfelől pedig azáltal, hogy a felhasznált motívumok igen gazdag és sokrétű emblemati'"ZEMPLÉNYI, 1999,626. " A Tűzbe vetett evangélium kritikusai közül Görömbei András foglalkozott legrészletesebben ezzel a kérdéssel (Tiszatáj, 1981/10.). Megállapítása szerint a 21 versből álló kötet hiánytalan egészet alkot, 4—5 versből álló ciklusai a teljesség benyomását keltik. Magyarázatként a jellegzetes és zárt motívumkört, valamint a szigorú kompozíciót jelöli meg. Értékes adalékul szolgál ehhez Szigeti Lajos Sándor megállapítása (Kortárs, 1996/5. 56-65. p.), aki előző verseskötetével, a Magdolnazáporra] összevetve rámutat arra, hogy Baka következetesen visszatér e kötet lényeges motívumaihoz. Ezenkívül Árpás Károlyt kell megemlíteni, aki Ady versciklusaival állítja párhuzamba Baka ciklusainak megkomponáltságát, (i.m. 377. p.) 12 Bár Baka tagadja ezt: „A ciklusok nálam sohasem előzetes terv, hanem egyfajta önszerveződés révén jönnek létre. Az ember általában érzi, mi hiányzik még, azt próbálja megírni, ha sikerül. Az intuíciónak van tehát legnagyobb szerepe, de az a jó, ha a végeredmény mégis egy tudatos terv megvalósításának tetszik." (Vallomás versekről, 16. p.) 13 Ez az eljárás sokban hasonlít a Wagner zenedrámáiból ismert vezérmotívum technikához: „Alapja a képzettársítás. Olyan pregnáns hangcsoportot nevezünk vezérmotívumnak, amely szuggesztív erejével működésbe hozza a hallgató fantáziáját és így képes élő és fiktív személyeket, absztrakt és konkrét fogalmakat zenében kifejezni. (...) A vezérmotívum lélektani eredete a szukcesszív tapasztalati asszociáció (...). Valamely hangcsoportnak egészében vagy esetleg töredékeiben való megszólaltatása a hozzáfűződő képzeti tartalmat következetesen felidézi a lélekben. Tehát az eredeti zenei gondolathoz járuló képzet akkor is felbukkan, ha csak egy-két hangot hallunk belőle. Fantáziánk végzi el a szükséges kiegészítést." (HARASZTI EMIL i.m. 9-10. p.) Fontos adalékul szolgál ehhez Walzer elgondolása, aki a wagneri motívumtechnika szabályszerűségeit alkalmazta az irodalmi művekben megjelenő ismétlések vizsgálatakor: „...ezek egymástól távoleső mozzanatokat a szó szoros értelmében összekötnek, olyan összefüggéseket hangsúlyoznak, amelyeket nélkülük esetleg nem vennénk észre." 118
