A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 3. (Szeged, 2001)

Szigeti Lajos Sándor: „Hív a halál boleróba” Zenei hangoltság Baka István műveiben

És most a Sátán hegedűje a brácsát nagybőgőt leinti s a nyálzó klarinétvisítást a párok döbbenten megállnak de nem bír tiltakozni senki mert ólomsúlya lett a tüllnek s a hölgyek izzadt szirmai mint párzás közben megfagyott csigák tapadnak össze és belőlük mégis oly bizsergés fut szét a tagokba hogy koszorúvá borzolódik a hajzatuk s a férfitestek drótvégen lógó bábui szikrák kék záporába vesznek S rákezd a Sátán hegedűje végigcsusszan a húrokon a vonó és kettérepednek a tükrök ablakok s a serleg a kézből szétszilánkozik bor fröccsen és brokát hasad függöny hullámlik mintha űri szél fújna arkangyal haj at a táncosok riadtan állnak de egyszercsak középre lebben az első pár s a szerteáradt zenére lassan körbering és mind akik éjeire vártak felbolydult izgatott seregben forogni kezd a többi mind S húzza a Sátán hegedűje liheg a nagybőgő a brácsa a klarinét lohol nyomába remeg a bálterem remeg s vonagló kékes ajkait széjjelnyitja a temető odvas fogai sírkövek vacogva villannak elő örvénylik részegen a valcer míg a föld megundorodik és gyomortartalmát kihányja csontváz-szerpentin koponyakonfetti esőzik a bálra 110