A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 3. (Szeged, 2001)

Szigeti Lajos Sándor: „Hív a halál boleróba” Zenei hangoltság Baka István műveiben

Ötször kondul az óra, Bong a Halál bolerója; Járja a pásztor, Szent szava kámfor; Széled a szélbe a nyája. Járja a titkár, О se okít már, Vagy csak a táncfigurákra. Hatszor kondul az óra, Elnémult a Halál bolerója; Vissza a sírba, Zárul a kripta; Hess! Takarodjon a lélek! Már a kakas szól, Száll a pimasz szó: Újra hazudja a létet. Mint látható, a versforma szabályos, szinte alig tér el az absztrakt metrikai képlettől. Az eltérés két helyen fontos, kiemelő szerepű: „Megszólalt a Halál bolerója", azaz valami elkezdődött, valami változás, valami döbbenet jelenik meg már ritmikailag is, majd a vers végén: „Elnémult a Halál bolerója", azaz ami elkezdődött, az itt hirtelen végetér, a világ visszatér korábbi kerékvágásába, mondhatnánk: az élet megy tovább, csakhogy Baka palinodikus jelleget ad a vers végének, a csattanó ugyanis a folytatást, azaz az életet hazugságnak minősíti. E palinódia összefügghet a költő hagyományértelmezésével is, hiszen a haláltánc a halál előtti bűnbánat, a múlandóság kifejezője is, amely utal a halálra való készülődésre vagy a hiábavaló küzdelemre is. A dance macabre ugyanis nem más, mint az utolsó tánc: a Halál csontváz képében éjfélkor kibúvik a temető egyik sírboltjából, táncolni kezd és elindul, hogy összegyűjtse áldozatait az élők közül. A halált jelképező sírgödör körül táncol valamennyi társadalmi réteg és életkor egy-egy képviselője, hogy azután beleugorjék a tátongó sötétségbe. A haláltánc rituális tánc is, amely a világmindenség örök ciklikusságát fejezi ki, ez az elképzelés a XIV. század nagy pestisjárványai óta egész Európában elterjedt, abban az értelemben, ahogy azt Landovics István prédikációja 1689ben megfogalmazta: e szerint a halál „személyválogatás nélkül egyaránt bánik a gazdaggal, mint a szegénnyel, az erőssel, mint az erőtlennel, az ifjúval, mint a vénnel, a bolonddal, mint a bölccsel." Az ábrázolások a gyakori körtánc helyett körmenetet is mutathatnak; a halál legelőször a társadalmi hierarchia csúcsán levőket - a pápát, a császárt - ragadja el. Néha csontváz is lépdel a menetelők közt, mint például Holbein Haláltánc című fametszetsorozatán. Ezekből a képekből merítette a külső inspirációkat Claudel és Honegger A halottak tánca című műhöz, amely átlépi a klasszicizmus tudatosan vállalt korlátait. „A szövegkönyv terjedelmes bibliai idézetei, látomásai, kiáltásai és zokogásai mögött ott lüktet az akkor, 1938-ban háborúba menetelő Európa félelmetes látomása. A zenekar, énekkar, szólók újszerű hangkombinációi, szokatlan effektusai pedig már azt is jelzik, hogy a zenei új klasszicizmus is felismerte saját korlátait, ugyanaz a cantus firmus, amely egy esztendővel korábban a Johanna a máglyán-Ъап a szabadságot és az igaz ügy győzelmét 106