A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 3. (Szeged, 2001)

Szigeti Lajos Sándor: „Hív a halál boleróba” Zenei hangoltság Baka István műveiben

jelképezte, itt a haláltánc alapjává válik, önmaga ellentétébe fordul." (RÓNAY, 1986.324-325.) A haláltáncot a bűnbánat tisztítótüzének is tartják: a járványok bűnbánat és bűnbocsánat nélkül elhunyt áldozatai kénytelenek - vezeklésül - a halál furulyaszavára mozogni. A haláltánc-motívum a középkori misztériumokban és /Már£/-legendákban is megjelenik: a földi értékek képviselőit - Szépség/Ifjúság, Gazdagság, Hatalom - tánc közben elragadják a temető halottai. Villon a Nagy Testamentum XXXIX. szakaszában a halál előtti egyformaságról szól a haláltáncok mindenkit felsoroló formájában, Szabó Lőrinc fordításában így: „Mert hát, légy bölcs, légy balga, pap, / Laikus, gazdag vagy szegény, / Fösvény, tékozló, kicsi, nagy, / Úr, paraszt, szép, rút, bűn s erény, / Bármily rangú földi szirén, / Csupa nyakék, dísz, kincs, sugár, / Hiába: e föld kerekén / Mindenkit elvisz a halál." {Panasz a mindeneket lebíró halálról). Baudelaire, Haláltánc című versében a halált aszott, felcicomázott, öreg nőként ábrázolja, aki táncpartnert, áldozatot keres a világot jelentő láncteremben. Tóth Árpád fordításában így: „Büszke, mint aki él, elegáns termetére, / zsebkendő ékíti, kesztyű és nagy csokor; / ahogy jár, hanyagul, holmi bizarr ledérre, / sovány kokottra vall az únt, fanyar modor. // [...] A hűvös Szajnapart s a Gangesz égő tája / mindegy: a földi nyáj csak ugrál és liheg, / s hogy a plafon likán az Angyal Trombitája / mint setét puskacső ásít, nem látja meg. // Groteszk emberiség! A Halál is csodálja, / mily rángó tánc fölé süt mindenütt a nap, / s olykor parfőmösen vegyül ő is a bálba / s az őrület közé iróniája csap!" (Haláltánc). Poe novellájában a halál a pestis elől elzárkózó mulatózok közé oson be, itt a haláltánc valójában a halál előtti utolsó fékevesztett tombolás. Prospero herceg és vendégei azt hiszik, megmenekülhetnek a halál elől, hiszen egy minden szépséggel, kéjjel ellátott várba zárkóznak be, ám az elbeszélés zárásában valami furcsa történik, az egyik mimes (utánzó) éppen a vörös halál képét öltötte föl. Prospero kiadja a parancsot, rántsák le az ismeretlen álarcát, azonban mindenkit halálos félelem száll meg. Prospero tehát maga akar rendet tenni. „A herceg kirántott tőrt vitt magasra emelt kezében, és eszeveszett rohanásában négy- vagy ötlábnyira jutott a hátráló alakhoz, mikor ez, éppen a bársonyterem végébe érve, hirtelen megfordult, és szembenézett üldözőjével. Éles kiáltás hallatszotts a tőr csillanva hullott a holló szőnyegre, amelyre egy pillanat múlva holtan bukott le Prospero herceg. Akkor, összeszedve a kétségbeesés vad elszántságát, a tivornya vendégeinek egész tömege nyomult egyszerre a fekete terembe, és megragadva az álarcost, akinek magas alakja egyenesen és mozdulatlanul állott az ébenóra árnyékában, kimondhatatlan borzalomban merevedtek meg, mikor észrevették, hogy a síri köntösök és hullaszerű álarc alatt, melyre oly vad erőszakossággal csaptak le, nem rejlik semmiféle tapintható forma. S ekkor felismerték a vörös halál jelenlétét. Tolvajként jött az éjszakában. S egyre-másra estek össze a mulatók tobzódásuk vérharmatos csarnokaiban, s úgy lelték halálukat, ki-ki saját buktának kétségbeesett pózában. S az ébenóra élete kimerült a legutolsó tivornyatárs életével. S a háromlábak lángja kialudt. És sötétség és pusztulás és a vörös halál vette át korlátlan uralmát." (A vörös halál álarca[Babits Mihály fordítása]). Nálunk először a Példák könyvében, majd Madách Az ember tragédiája című művében, a londoni színben jelenik meg. Baka versére látszik előremutatni Liszt Ferenc és Weöres Sándor Haláltánca, а zeneszerző zongorára és zenekarra komponált müvének könyörtelen, kopogó ritmusa a tánc kényszerű voltára, az alávetettségre és a halál kérlelhetetlenségére emlékeztet (ide mutat - mint már utaltunk is rá - Saint-Saëns Haláltánca is), Weöres verse táncos ütemű és a halál előtti bemutatkozást, vagyis az emberélet summázását festi: „Öreg csont, / ifjú csont, / rajta-rajta-rajta. / Pőre Panni, szár Boriska, / lyukas Jancsi, zörgős Miska, / öreg csont, / ifjú 107