A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 2. (Szeged, 1999)

Péter László: Tömörkény szülei

- testvérek lehettek? - nem tudjuk; Tömörkény sohasem említi. De híre-neve Szegedre is eljutott. A Szegedi Híradó 1859. telelő [december] 11-én közli az alábbi keretes hirdetést: hirdetmény. Alól jegyzett tisztelettel jelenti a [tisztelt cím] t. с közönségnek, hogy az ismeretes szálloda a magyar királyhoz Pesten a színháztéren

11 jelenleg utazók fölvételére zárva van; minthogy ezen épület egész terjedelmében, belső részeiben úgy, mint külsőleg télen át megujíttatni, minden hiány mellőtetni [így!] fog, és a legcélszerűbb javításoknak van alávetve. Mint bérlő biztosítom a nagyérdemű helybeli és különösen a t. с utazó közönséget, hogy a nevezett szálloda ízléses és kényelmes fölszerelésében semminemű költséget nem kímélendek, úgy, hogy az minden méltányos igényeknek megfelelhetni képes legyen. Az építkezés bevégezte s teljes fölszerelése után isméti megnyitását kellőleg közhírré tenni el nem mulasztandom. Pest, december hóban 1859. Steingassner János szállodabérlő" S valóban, áprilisban, a Szegedi Híradó 1860. tavaszhó 29-i számában ismét ezt a keretes hirdetést olvashatjuk: • „Aluljegyzett tiszteletteljelentem, hogy a „Magyar király "hoz címzett szálloda Pesten a színháztéren, úgy belül, mint kívülről megújittatott, s minden előbbi hiányok teljes eltávolításával újra szerveztetett, s f. évi april 24-én a t. с utazók fölvételére megnyittatott. Minden igazságos és korszerű igénynek megfelelni törekedtem, s támaszkodva e szállodának legkedvezőbb fekvésére a város közepében - minden további földícsérést fölöslegesnek tartok - és szíves figyelem[ért] s részvét[el]ért esedezem. Steingassner János, bérlő". A Magyarország 1861. február 6-i számában képes hirdetés ajánlja a közönség figyelmébe Steingassner Jánosnak a Magyar Királyhoz címzett vendégfogadóját. Visszatérve Steingassner Józsefhez, ismeretes, hogy Tömörkény István születésekor, tehát 1866-ban, édesapja már nem Szegeden, hanem Cegléden a restit, a vasútállomási vendéglőt bérelte. „Édesapám - írta Tömörkény egyetlen, rövid önéletrajzában - abban az időben pár évig bérben bírta az osztrák államvasút-társaságtól a ceglédi vasúti vendéglőt, így esett meg, hogy a szegedi születésű többi öt testvéreimmel szemben nem a szűkebb A mai Vörösmarty téren. 91