A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 2. (Szeged, 1999)

Péter László: Tömörkény szülei

haza homokján láttam meg a napvilágot."

12 így folytatta: „bár Cegléden születtem az anyakönyv szerint, de sohasem voltam bent a városban. A vasúti állomás igen messze esett a várostól (a mostani ceglédi állomás azóta már a harmadik), hatvanhat karácsonyán irgalmatlan nagy hideg lévén, nem vittek be a városba keresztelni, hanem kihozatták a papot a vasútra. Két év múlva hazakövetkeztünk onnan, s azóta nem állván módomban Ceglédre ellátogatni, azzal a zavaros ténnyel kezdődik ez az egész élet, hogy még sohasem voltam abban a városban, amelyben - a keresztlevél szerint - születtem." 1868-ban tehát Steingassner József visszatért családjával Szegedre. „A hetvenes évek végén már Makón vagyunk, apám ott nagyvendéglős, én a református kis gimnázium tanulója."

13 1877-tol Steingasssner József Makón az 1870 körül épült, ma is álló Koronát bérelte a csanádi püspökségtől.

14 A Víz, a szegedi nagy árvíz után, 1880-ban ismét visszatért Szegedre. Ekkor lett az Arany Oroszlán tulajdonosa. Nyilván feleségének örökségeképpen került sógorától, Ströbl Józseftől az ő kezére a nagy múltú kávéház és vendéglő.

15 Ámde nem sokáig élvezhette tulajdonát: élete delén elhunyt. A Szegedi Napló 1883. december 4-i nekrológja így szól: ,Jialálozás. A városunkban általánosan tisztelt Steingassner családot súlyos csapás érte. A család feje, Steingassner József, az Oroszlán kávéház s vendéglő tulajdonosa tegnap délután elhunyt 58 éves korában. A derék férfiú halála nagy részvétet keltett azoknál, akik ismerték, s temetésén, mely ma délután 4 órakor ment végbe, méltó kifejezést nyert a részvét. Béke poraira." Az anyai ág Tömörkény azt írta, hogy öregapja, Ströbl Ignác, „idevaló polgár volt". Minden viszonylagos: az ő számára, kivált amikor ezt írta, 1903-ban, a 18. század végén született nagyapa, különösen édesapjához képest, régi szegedinek hatott. Holott ő sem itt született, hanem ugyancsak Alsó-Ausztriában, Siebenhirtenben. Hódmezővásárhelyen is bérelt vendéglőt.

16 1825 körül kötött házasságot Fischer Annával (7-1875). Házasságukból Erzsébet, József, Ferenc, Borbála, Mária, Jusztina és Magdolna született. Az 1840-es évektől övé volt az Arany Oroszlán. Tömörkény írta ugyancsak 1903-ban: „Már hogy festve aranyból, kék mezőben, s részben a nagyobb igazság, részben a piktori munka helyes megítélése céljából alá is volt írva, hogy: Az arany Oroszlányhoz. Zum goldenen 12 Az Érdekes Újság dekameronja. Bp., 1913. 2:293. - Érdekes, hogy Tömörkény figyelmen kívül hagyta a bizonyára csecsemőként elhunyt legidősebb fiút, Gyulát és a másfél éves korában elhunyt testvérnénjét, a-szintén Cegléden született Etelt. Lehetséges, hogy nem is tudott róluk? 13 Uo. 294. 14 PÉTER LÁSZLÓ: Makón. = P. L.: Tömörkény világa. Bp., 1997. 20. 15 PÉTER LÁSZLÓ: Régi szegedi kávéházak. = P. L.: A szerette Város. Bp., 1986. 57. 16 SZEREMLEI SÁMUEL: Hódmezővásárhely története. Hódmezővásárhely, 1913. 5: 1124. - Ez az adat 1850-ből való, de azonos nevű fiának születési helyéből, évéből következtetve, Ströbl Ignác már 1838-ban Vásárhelyen működött. 92