A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 2. (Szeged, 1999)

Nátyi Róbert: A Szeged-alsóvárosi templom barokk berendezése

1701-ben már a szerzetesek által készített új ülőpadok díszítették a templom terét. A komolyabb helyreállítási munkákhoz csak 1713 után kezdhettek hozzá az addig elhúzódó fölszabadító hadjáratok miatt. Pontosabban az újjáépítési munkálatok a várban kezdődtek meg, és csak ennek elkészülte után indulhatott el a városban a többi épület újjáépítése. Ebből az évből (1713) fennmaradt a kolostor és a templom akkori állapotáról fölvett műszaki rajz (távlati kép és alaprajz).

5 A rajzon láthatjuk, hogy mind a templom, mind a kolostor alaprajzi elrendezésében, részlet képzésében a középkori állapotot mutatja. Ezen a rajzon még torony nélkül ábrázolták a templomot, a török idejében harangozni egyébként sem lehetett. A templom fő homlokzatán ül egyedül egy kicsiny torony, amelyet az újjáépítési munkálatok során lebontottak. Részletformáit tekintve, a fölszabadítási hadjáratok alatt készülhetett, esetleg néhány évtizeddel korábban, de semmiképp sem a középkorban. A torony a szentély felső párkány magasságáig már a középkorban elkészült - ezt az állapotot mutatja a rajz -, de befejezésére évszázadokat kellett várni. A torony a ferences építészeti hagyományokhoz híven a szentély mellett nyert elhelyezést, a szentély északi oldalának második szakaszához épült. A zsolozsmázás közben előírt harangozásokat könnyebben és a zsolozsmákkal egy időben lehetett így elvégezni. A toronyhoz csatlakozik az ugyancsak gótikus stílusban épült sekrestye, mely eredetileg káptalan teremnek készült. 1729-től kezdtek hozzá a torony magasításához. 1743-ban és 1755-ben Návay János kanonok adományozott 700 forintot a munkálatok folytatására. A torony építése igen lassan haladhatott, hiszen 1783-ból is találunk adatot, hogy az ács és kőműves munkákért 4530 forintot fizettek.

6 A torony sisakjának befejezésére 1827-ig kellett várni. 1718-ban kezdték el a kolostor bővítését és átépítését. Az 1713-as rajzon tulajdonképpen még „középkorias", faszerkezetű, kétszintes épületeket látunk. Az északi rész épületei készültek el elsőként. 1729-re befejezték a nyugati szárny munkálatait. 1733-ra a déli traktus is készen állt. 1751-ben építtették meg a keleti szárnyat és az összekötő folyosót. A XVIII. századi építés során talán a belső válaszfalakat bontották el, s így alakították ki az új térrendszert. 1742-re elkészült a templom új barokk stílusú orgonakarzata, melyet 1776-ban átalakítottak. Az 1713-as rajz nyugati templomhomlokzatán látszik egy kis méretű előcsarnok,

7 amelynek elég egyszerűsített rajzából nem lehet megállapítani, hogy melyik korszak eredménye. A kapu ívéből, és a toszkánnak tűnő homlokzati pilaszterek, esetleg lizénák alapján nem tűnik a 16. századi építkezések részének. Bár nincs kizárva, hogy eredetileg, a középkorban is ilyen, szélfogó építmény egészítette ki a templom homlokzatát. 1737-re ezt a téglány alaprajzú épületet lebontották, mert ekkor készült el a remekül faragott főkapu, és a templom többi kőkeretes kapuzata is. Az összes kapu keretezés valószínűleg egy budai kőfaragó műhely munkája. A magyarországi emlékanyagban még nem sikerült megtalálnom ennek a műhelynek az alkotásait, a szegedi főkapu pontos analógiáit. A rajz felirata: Prospectus Ecclesiae et Conventus Szegediensis Patrum Franciscanorum de Anno 1713. Basis eiusdem ecclesiae et conventus de eodem Anno 1713. (Steindl Imre másolata. OMF tervtár). 6 SZEGEDI A. KILIT 1862. 50-51. p. Ennek a kis szélfogó előcsarnoknak az alapfalait a Trogmayer Ottó vezette ásatás megtalálta. 6