A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 2. (Szeged, 1999)

Nátyi Róbert: A Szeged-alsóvárosi templom barokk berendezése

A szeged-alsó városi templom barokk berendezése NÁTYI RÓBERT (Szeged) A templom története, fölújítása a barokk korban Szeged városa 143 év után, 1686. október 23-án szabadult föl a török uralom alól. A 17. század végén a város az ország egyik leggazdagabb települése volt.

1 Az elnéptelenedett pusztákon élénk állattenyésztés folyt, jelentősek voltak az erdélyi sóból és a faúsztatásokból - továbbá a halászatból származó - jövedelmek. A városnak, illetve a tanácsnak nagyobb összegek álltak rendelkezésére az alsóvárosi templom - még a hódoltság ideje alatt (1677) - elhatározott felújítási munkáinak végrehajtására.

2 1649. október 3-án Ibrissimovits Marin belgrádi katolikus püspök Szegeden járt, ahol 138 embert megbérmált. A püspök kísérője feljegyezte, hogy a szegedi templom a legszebb a török birodalomban „A Seghedino so troua una Chiesa belissima, e non si troua piú bella in tutto Dominio di Turchi, nellá quale habitano li frati di S. Francesco."

3 A templom felújítása tulajdonképpen már a XVII. század elején elkezdődött, amikor a török hatóságok engedélyével 1624-25-ben megtörtént a megrongálódott hálóboltozat megújítása. A fennmaradt török nyelvű iratok tanúsága szerint a munkálatokat a hatóságok igen szigorúan ellenőrizték és szabályozták.

4 1690-re a templom fölújítása részben megtörtént. De la Croix Paitis 1713. évi térképéről megállapítható, hogy erre az időre a város lakossága a nagyszámú itt állomásozó katonával együtt 9000 fő volt. Bár az 1712-es árvíz nagy pusztítást végzett, s a lakosság jó része elmenekült. Az 1715. évi portaösszeírás alapján Reizner Szeged lakóinak számát mintegy 5000 főre teszi. Összehasonlításképpen Pozsonynak ekkor 8000, Pestnek 2700 lakosa volt. 2 BÁLINT SÁNDOR 1983. 83. p. és 122. jegyzet. 3 VANYÓ TIHAMÉR 1971. 323-337. p. Az első idevonatkozó tezkerét (kötelezvény, bizonyítvány) Mehmed és Ahmed szegedi kádik adták ki 1624. május 8-18-án. „István és Márton a város egyéb lakosaival a törvényszék (mahfili káza) előtt megjelenvén előadták, hogy miután templomuk teteje beroskadt, falai eláznak. Engedélyt kérnek tehát arra, hogy a régi módi szerint - semmivel nagyobbra nem építvén - betetőzhessék. Az engedély ezennel megadatik." 1625. augusztus 15-25-i dátummal Ibrahim szegedi miriliva a következő engedélyt adta ki ugyanebben a tárgykörben: „Jelen sorok tartalma ez: a szegedi ráják temploma melletti malomnak, mint szintén az omladozó boltíveknek kijavítására szükségessé válván, erre tőlünk engedélyt kértek. Mi ezt ezennel megadjuk s, hogy minden ebből eredhető háborgatásuknak eleje vétessék, az illetőket jelen tezkerénkel bocsátjuk el. A papoknak mint a városi rájáknak is mindenki békét hagyjon." Három nappal később (1625. augusztus 28.) Ahmed szegedi kajmekom irata megerősíti az előző engedélyt: Jelen temeszünk ezt foglalja magába: az alsó városi templom boltívének lebontásáért folyamodtak, - mi ezzel megengedtetik. Ebben senki se akadékoskodjék." Közölve: SZILÁDY - SZILÁGYI, 1861. XXIX, XXXII, XXXIII. 5