A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 2. (Szeged, 1999)

Nátyi Róbert: A Szeged-alsóvárosi templom barokk berendezése

Magyarországon már az 1400-as évek elejéről vannak adatok oltáralapításokra. A XV. század közepétől egyre több oklevél tesz említést Szent Anna oltárokról országszerte. Szentpéter pálos kolostorának Szent Anna oltára 1450-ben nyert búcsúkiváltságot, Bártfán egy 1449-re keltezett oklevél említi az új alapítású Szent Anna oltárt. A Humanitas Christi eszmevilága ihlette ezt a virágzást, melynek fő forrása a Protoevangelium S. Jacobi volt. Szent Jakab protoevangéliuma mellett még két fontos apokrif írat szerepe volt jelentős a Szent Anna kultusz terjesztésében. Az egyik a Pseudo-Mattheus evangélium, a másik a Mária születése evangélium volt.

124 Szent Anna kultusza a XVII. században újfent felélénkült. A bécsi Szent Anna templomban 1694-ben Szent Anna kongregáció alakult.

125 Az oltár 1748-ban már készen volt. 1795-ben az alatta lévő sírboltot, mely a Losonczy család kriptája volt újjá építették. Az egyszerű, félköríves lezárású kép központi alakja az orans tartásban ülő Szent Anna figurája. Zöld ruhás alakját piros színű lepel fedi, ölében nyitott könyvet (Ószövetség) tart. Férje, Joachim mellette balról térdepel, miközben elmélyed egy könyvben. Szent Annától jobbra a gyermek Mária jobb kezével követi a könyvben az éppen most tanult sorokat. A kép jobb oldalán elhelyezett, asztalon, oltáron (?) a törvénytáblák állnak. A jobb alsó sarokban a festmény sötét tónusai miatt nehezen értelmezhető attribútumok vannak. Szent Anna ábrázolásának ez a típusa - amikor lányát, Máriát tanítja - a barokk korszakban alakult ki. A középkor századaiban Anna és Joachim Jeruzsálemben az Aranykapunál történt találkozását tekintették a Szeplőtelen fogantatás pillanatának. Mivel azonban az ellenreformáció elutasította a jeruzsálemi Aranykapunál történteket, mint a Szeplőtelen fogantatásra utaló jelenetet, a tridenti zsinat után új képtípusok alakultak ki Szent Anna ábrázolására vonatkozóan. Az a képtípus, amely a szegedi oltáron is megjelenik talán spanyolországi eredetű. Egyik legkorábbi előfordulása Murillo a madridi Pradoban őrzött festménye (1674k.).

126 Az oltárt két térdeplő angyalszobor díszíti. Alsó harmadában kannelurás kompozit pilaszterek folytatásaként, a gerendázat fölött egy-egy díszes urnát helyeztek el. Az oromzaton a Szentlélek jelenik meg galamb képében. Piéta oltár 1739-es felszentelése óta majdnem változatlan formában áll. 1741-ben vasszerkezettel látták el az építményt. 1774-ben a szobrokat újra festették, és üvegszekrénybe helyezték, a paradicsomi almafát újra aranyozták. 1776-ban Aisenhut József Rajna-vidékről bevándorolt szegedi szobrász két kőangyalt faragott az oltárra. A két térdelő angyal térdénél egy táblát helyeztek el, melynek szövege a következő: „Bűnös lélek indulj kérlek 124

LAJTAEDiTl954.34.p. 125 BARANYAI 1960.225. p. Murillo, Bartolomé Esteban: Szent Anna és Mária (1674 k.) 219 x 165 cm, Madrid, Prado. A kép eredetileg a San Ildefonso palotában volt, Isabella Farnese spanyol királyné birtokában. 1818-ban a palotából került át a Pradoba a királyné ajándékaként. Pacheco szerint a jelenet első ábrázolása 1612 táján Sevillában volt felállítva szobor formában a Magdaléna templomban. Murillo ezt a szobrot jól ismerte, hiszen itt keresztelték meg 1618. január 1-én. 36