A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 2. (Szeged, 1999)

Adattár - Halasy-Nagy József: Summa vitae

Nem kell hozzá magyarázat, mennyire primitív és éppen nem egyetemi színvonalon. Az anatómia kapott egy átalakított új épületet. S erre megkezdődött az egyetem Pécsre költözése. 1923 őszén itt nyitotta meg kapuit a jogi, a bölcsészeti kar, továbbá az orvosi kar két első évfolyama, s az evangélikus teológia - Sopronban! Az orvostudományi kar felsőbb évfolyamai a városi kórháznak, egy kereskedelmi középiskolának és a katonai bőrkórháznak klinikákká való átalakítása után csak a következő évben: 1924-ben költözhetett le. A nőhallgatók egy addigelé elég rosszhírű szállodában, a fiuk pedig egy újonnan épült elemi iskolában kaptak bennlakást. (Hogy ezek az állapotok évtizedekig alig változtak, arra nézve legyen szabad megemlítenem, hogy csak a húszas évek végén épült a hallgatók részére a Maurinum-kollégium, a harmincas években a jogi kar új épülete, s most épül - a hatvanas évek elején - a monumentálisnak ígérkező új klinikai épülettömb.) Ilyen körülmények között készült az egyetem 1923 nyarán a pécsi költözködésre. Az alapító pozsonyiak közül alig néhányan tartoztak már ekkor a tanári testületbe. A jogi kar három professzora, az orvosi karból egy, s a bölcsészek közül hat professzor jött még Pozsonyból, a többiek új emberek voltak, köztük jó magam is. A többiek átmentek már más egyetemekre vagy egyéb intézményekhez. A jogi kar szinte egészében újra alakult a pécsi kat. jogakadémia tanárainak egyetemi professzorrá kinevezésével, az orvosi kar szintén új emberekből állott, akik, azonban régi barátokból verbuválódtak, a bölcsészkaron ketten voltunk homo novusok. Mindnyájan tudatában voltunk annak, hogy nehéz feladatok várnak az 1923/24. tanév egyetemi tanácsára, s különösen a rektorára. A választás joga ez évben a bölcsészek köréből kívánta a rektor kijelölését. A három kar 12 elektora 1923. június 8.-án egyhangúlag engem választott meg az Erzsébet-egyetem első pécsi Rector Magnifícusának. így nekem jutott a feladat, hogy a pécsi egyetem első tanévét megnyissam és vezessem. Egyetemünk pécsi működésének megkezdése nem történt meg könnyen. Sok minden hiányzott. A szükséges épületek adaptálása éppen csak megkezdődött. Az egyetem személyzete részére nem voltak lakások. Magam is az egyetemi szemináriumok részére kijelölt helyiségekben laktam rektori évem alatt, s rajtam kívül csupán egy bölcsészkollégámnak sikerült cserével lakást kapnia. A legtöbben un. „utazó tanárok" voltak akarva-akaratlan. Az állam ebben az első évben a hallgatók számára épített egy kétemeletes házat, ezt voltunk kénytelenek 1924 őszétől kezdve éveken át tanári lakásokként használni, ahol 12 professzori lakást adhattunk át a használatnak. Az egyetem 1923 október derekán mégis megnyithatta kapuit nagy ünnepi fénnyel. A volt reáliskolából központi egyetemmé átalakult épület első emeletén a Dudits Andor freskójával díszített szép aulát megtöltötte az ünneplő közönség, amely többek közt meleg érdeklődéssel hallgatta a miniszter és a többi szónok biztató jövőt ígérő beszédeit. A megnyitás évei a politikai történet eléggé zavaros idejére estek. Az un. „keresztény kurzus" volt az uralkodó planéta és ezt egyetemi vonatkozásban a „numerus clausus" jellemezte. Az egyetem belső életét ez nem nagyon zavarta volna meg, ha elegendő keresztény hallgatója jelentkezett volna felvételre. Ettől azonban nagyon távol voltunk. Még a jogi kar úgy ahogy csak ki tudta tölteni szabályosan az engedélyezett kereteket, de sem az orvosi, sem a bölcsészeti karról ez nem volt elmondható. Ezeken a felvehető hallgatók 50 %-a sem volt kitölthető keresztényekkel, s így ezek népessége igen siralmasnak lett volna mondható. A jogi karon is inkább csak az első két évben volt a hallgatóság jelen az előadásokon, 228