A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 2. (Szeged, 1999)

Szuromi Pál: Egy földközeli festőpoéta. Lóránt János Demeter munkásságáról

és absztrakt látomások, miként ezt maga az akvarell technika is indukálja. De az sem mellékes, hogy a nagy, nagy távlatokban gondolkodó alkotó most egyszeriben szoros kapcsolatba kerül a természet apróbb részleteivel is. Észreveszi a Nyulas vagy Fácános közeg vizuális rejtelmeit, nem is szólva a megrepedezett földek érzékeny hajszálereiről. Egyszóval: Lóránt szemléletébe a biológikus jellegű, premier plános közeinézet is beépül. Négy év elteltével azután a festő ismét visszaköltözött szülőfalujába, Békésszentandrásra (1987 - 96). Tudjuk, ő eddig sem bírt mindenestől elszakadni e hangulatos környéktől. A teres, távlatos pusztaság képe, egyben a kétkezi emberek tisztelete minduntalan ott kísérte művészi pályáját. Talán e meg nem szűnő állhatatosság is belejátszott, hogy most a fiatalkori környezet valahogy felfokozott erővel hatott rá. Mintegy második gyermekkorát élte át. Annál is inkább, mivel: „... most kezdek újra rátalálni gyermekkorom hangulatára. Bevallom, vannak olyan perceim, amikor teljesen gyermeknek érzem magam. Ugyanazt a nyugalmat, védettséget és burkot érzem magam körül, mint srác koromban. Egyébként többen is mondták - de magam is érzem -, hogy amióta visszaköltöztem, teljesen kiszínesedett a festészetem, a figuráim pedig groteszkebbek lettek".

11 Úgy néz ki: máris helyben vagyunk. Ami az egyik oldalon fürkésző természetvizsgálat és közeinézet, az a másikon pontosan összevág a gyermeki tekintetek alulnézetével. Mert innen is, onnan is kitágul, és játékosan eltorzul a világ. Lóránt pedig most védett, kikezdhetetlen kisgyereknek érzi magát. Ráadásul a művész régebben is kedvelte a különös kinézetű, kissé komikus küllemű figurákat. Legfeljebb csak egy-egy művében vallott erről a vonzalmáról (Munkás - Művész találkozó). Pedig: „Imádom a falusi „kutyapofákat", a karakteres embereket" - mondja az alkotó.

12 Mint ahogy Mednyánszky László is azt vallja: „Hogy megtaláljuk azt, ami egy fejben érdekes, azaz a lelket, előbb a különböző alaprészeket kell megkeresnünk. A külső alak alatt a megfelelő állatot".

13 Úgyhogy e kiváló mester világlátása többszörösen is átfedi Lóránt egyéniségét. Más lapra tartozik, hogy e feltűnően színes, ironikus periódusnál nem is annyira Mednyánszky rokonságát ildomos emlegetni. Inkább Csontváry és legfőképp Tóth Menyhért szellemi hatását. Mint köztudott: ők mindketten a fény, a nap szerelmesei, s nem tudnak betelni a szivárványszínek parázna ragyogásával. Közben sajátos emberlátásukban is jelen van egyféle ősi, mitikus modellállás. Mi több: Tóth Menyhért panteisztikus, kozmikus felfogásában a legegyszerűbb paraszti valóság is varázslatos és komikus színezetűnek tűnik. Nos, Lóránt János Demeter festői világszemlélete leginkább ez utóbbi törekvéshez kapcsolódik. Ezek után belefoghatunk a képek vizsgálatába. Amilyen kézenfekvő és profán a Jó reggelt című olajkép témája, annyira meghökkentően expresszív az előadása (1989). Szegényes vidéki ház előterében vagyunk, ahol félmeztelenre vetkőzött idősebb férfi lavórban mosakszik. Míg csontos teste, lecsúszni készülő gatyája vakítóan fehér, addig keze és feje hallatlanul sötét tónusú. Mintha igazában két élőlény találkozna e figurában. Egy ember és egy állat. Elvégre a kopasz, sötét fejforma némiképp majomra emlékeztet. 11 SZABÓ С SZILÁRD 1994. 6. 12 SZABÓ С SZILÁRD 1994. 6. 13 MEDNYÁNSZKY LÁSZLÓ 1960. 49. 164