A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 2. (Szeged, 1999)

Szuromi Pál: Egy földközeli festőpoéta. Lóránt János Demeter munkásságáról

Lóránt tehát nem csupán a monumentális terek, hanem egyúttal a kozmikus léptékű történelmi idő festője is. Persze ne gondoljuk, hogy a salgótarjáni, felvidéki időszak munkásságát pusztán csak e változatos, rangos olajképek fémjelzik. Szó sincs erről. A művész termékeny életformájához a rendszeresebb rajzolás, akvarellezés és pasztellezés is nyilvánvalóan hozzátartozik. S nem lehet különösebben meglepő, hogy az alkotó e könnyedebb műfajokban is a hazai kortárs művészet élvonalában áll. Más kérdés, hogy e dolgozatban nem foglalkozom ezzel a szerteágazó területtel. Legfeljebb annyit jegyzek meg, hogy ezek a színpompás, költői akvarellek alig-alig igazodnak az olaj művek puritán, színredukciós módszeréhez. Szinte kompenzálják a fegyelmezett, rejtőzködő magatartást. Ahogy Rippl-Rónai József is iparművészeti, textil jellegű munkákkal ellensúlyozta piktúrájának fekete korszakát. Kétségtelen azonban: Lóránt János Demeter itthoni és nemzetközi művészi elismertsége alapvetően e visszafogott, nagyvonalú, monumentális és lírai érzékenységű festészetnek köszönhető. De futnak az évek, deresedik a sörényünk. S az idő múlásával azt gondolhatnánk, hogy a legkülönfélébb alkotó emberek is valami átfogóbb nyugalomra, kiegyensúlyozottságra vágynak. Bizonyára Lóránt János Demeterben is megtalálhatók e polgári képzetű ideák. Neki azonban - ahogy szóltam is erről - nem adatott meg ez az állandóbb jellegű, kényelmesebb életforma. Elvégre a nyolcvanas évek második felétől egyre inkább kiszínesedik festészete. Egyúttal olyanféle előadási formát dolgoz ki, amelyben az ironikus, humoros szemlélet és a mitikus felfogás szervesen összefonódik. Ez pedig mindenképp jelentékeny módosulás. Ámde miféle emberi, művészi motívumok állnak e festői irányváltás hátterében? S miféle világszemléleti, formai sajátságok éltetik a legújabb műveket. Mint eddig is kiderült: Lóránt festői formaképzését, hangulatait igencsak befolyásolják a szűkebb környezet táji, emberi viszonylatai. A salgótarjáni „kemény, kegyetlen" élmények nélkül például alighanem szelídebb, oldottabb piktúrát teremtett volna. De nem így történt. Más kérdés, hogy a hosszúra sikerült tarjáni és egri esztendők után mégiscsak megszabadul e drasztikus, lehangoló térségtől. Igaz, továbbra is a Mátrában marad, csakhogy gyökeresen új környezetben. E szapora helyváltoztatásokba mindenesetre a művész családi, házasságkötési gondjai is jócskán beleszólnak. Ezúttal Mátraalmásra kerül, ahol: „... egy megszűnt iskolát mütermes házzá alakítottak, négy évet töltöttem el az életemből ott. Csodálatos időszak volt! Megismertem az erdőt, a gombákat, a hegyi embereket" - emlékezik a művész.

10 Akárhogy is nézzük: ez azért szerencsés, enyhet adó váltás (1984 - 87). Lóránt szinte robinsoni remeteségben él, s a természetrajongó alkotó egyre-másra kint van a szabad, bukolikus térségekben. És minduntalan rajzol, akvarellezik, és pasztelleket készít. Ugyanúgy „feltérképezi" az évszakok, napszakok változékony hangulatait, mint a növények, állatok tünékeny, organikus formarendjét. E meglehetősen zárt, termékeny időszak voltaképpen a művész festői látásmódját is modulálja. Itt már előtérbe kerülnek a színes, hamvas 10 SZABÓ С SZILÁRD 1994. 6. 163