A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 2. (Szeged, 1999)

Nátyi Róbert: A Szeged-alsóvárosi templom barokk berendezése

1484), aki maga is ferences volt, búcsúengedélyében lelki kiváltságot ígért azoknak, akik a Napbaöltözött Asszony valamely képe előtt a kereszténység ügyéért imádkoznak. 1477. február 27-én kiadta „Cum praeexcelsa" kezdetű bulláját, melyet 1483-ban megerősített „Grave nimis" brevéjében. Havi Boldogasszony ikonográfiája Az ábrázolás prototípusa a római S. Maria Maggiore templom Szent Lukácsnak tulajdonított ikonja. A legenda szerint a templom egy János nevű római patrícius költségén épült Liberius pápa (352-66) idejében. Mindketten látomásukban Szűz Mária óhaját hallották, mely szerint azon a helyen ahol 365. augusztus 5-én hó lepi be az Esquilinus dombot, az ő tiszteletére templomot emeljenek. A kegykép az V. Pál által emeltetett (1605-1621) Borghese-kápolnában került elhelyezésre. Az ikonon arany háttér előtt bizánci bíborköpenybe burkolózott, ovális arcú Máriát látunk. A Szűz Anya balján a gyermek Jézus helyezkedik el, aki az édesanyja jobb vállán elhelyezkedő csillagot szemléli. Az aranyszínű ingbe öltözött kis Jézus jobb kezével görög módon áldást oszt, míg bal kezében az Újszövetség könyvét tartja. Mária fejét kendő fedi (efezusi Istenanya), a kép felső részén lévő görög betűk is erre vonatkoznak. Mária homlokát fedő kendőn a kereszt jelenik meg. Ez a kereszt a homlokon, Krisztus keresztáldozatára utal. Az áldást osztó kéz - három ujjal - utal a Szentháromságra. A két visszafordított ujj Krisztus emberi és isteni természetét szimbolizálja. Mindkettőjük fejét arany fényű glória övezi. A VI. századra a konstantinápolyi Szent Bölcsesség templom lektorára Theodorosra vezethető vissza a hagyomány, amelyet Andreas de Creta és Damaszkuszi János is elfogad. Miszerint a Mária képet Lukács Evangélista festette volna.

41 Theodorosz bizánci szerzetes a VI. században arról tudósít, hogy az V. század közepén Eudoxia császárnő ezt a képet Jeruzsálemből elküldte sógornőjének Pulcheriának Konstantinápolyba, aki ezután a Hodégézisz nevű utcában templomot építtetett megőrzésére (Odigiatria). Ennek a képnek másolatai mindenütt igen gyorsan elterjedtek a keresztény világban. Ezeket a festményeket mindenhol „Szent Lukács Madonnája" néven tisztelték. Arról még napjainkban is vita folyik, hogyan került ez a kép Rómába. Annyit tudunk róla, hogy 590-ben Nagy Szent Gergely pápa ünnepélyes, engesztelő körmenetben vitte a S. Maria Antiqua templomból a Szent Péter bazilikáig. A kép később került a Maria Nova (ma római Franciska) templomba, majd ezután a Szent Hadrián templomba. A XIII. században a római szenátus hozatta át a kegyképet a S. Maria Maggioréba.

42 Szilárdfy Zoltán két jelentés síkját különbözteti meg Mária ezen ábrázolásának.

43 Elsődleges jelentése szerint a Római Egyház Mária kultuszának apostoli eredetére utal. A második jelentéssík a kegyképhez fűződő legendához kapcsolódik. A festményt Nagy Szent Gergely pápa idejében egy pestis járvány alkalmából hordozták végig a városon, amikor a Regina Coeli-t éneklő angyalok jelentek meg. A körmenetben jelenlévők egyszer 41 P.G: 86, 1. 166-7. p., De Sanct. Imag. Ven., P.G. 97. 1303. p., Epist. ad Theog. Impe., P.G. 95, 3504. p. Közli; DR. TÓTH К. J. 1988. 101-112. p. 42 Bibi. Vatic. Lat. 2100 f. 4. Közli: DR. TÓTH K. JÁNOS 1988. 101-112. p. 43 SZILÁRDFY ZOLTÁN 1994. 24. p. 14