A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 1. (Szeged, 1997)

Kisebb közlemények - Valachi Anna: Egy titkos múzsa nyomában (József Jolán két levele Juhász Gyulához)

érzelemlevezető műfajra, mely nem más, mint az irodalmi igénnyel megírt magánlevél. Most már csak partnert kell találnia, aki kellően értékeli és csiszolja stílusát.

10 Az első személyes találkozás csak fölerősíthette sóvár vágyát az apapótló, imponálóösztönző tekintélyszemélyiség iránt, hiszen a vidéki költő bélyegét élete végéig megalázó stigmaként viselő Juhász Gyula ezúttal sikerei teljében, a felé áradó szeretettől önérzetében megerősödve, legjobb formájában mutatkozott makói hívei körében. „Lucie" mégis csak egy év múlva határozza el magát a levélírásra. Vajon mi lehetett az apropó? A levél szövegéből ez is kiolvasható. A kulcs-szókapcsolat -japán módon - elárulja az ihlető olvasmányélményt. A Pesti Napló 1924. június 1-i számában jelent meg Juhász Gyula Japáni módra című verse, melynek költői képei - köztük a temetői találkozást felidéző sorai - valamint a vers szelíden vágyakozó hangja megérinthette Jolánt. Önmagában ez az élmény talán nem bátorította volna őt levélírásra, ám az a pár hónappal korábbi személyes találkozás, melyre a levélben hivatkozik {azon a februári délutánon ott Szegeden) már érthetővé teszi, miért érezte úgy, hogy valami nagyon szép üzenetet küldjön a költőnek, akit családias bensőséggel a mi Juhász Gyulánknak nevez. 1924. februári találkozásukra akkor kerülhetett sor, amikor Jolán leutazott Makóra, hogy a szilveszter óta Espersit Jánosnál tartózkodó, időközben azonban istenkáromlásért perbe fogott Attilát védőszárnyai alá vegye s magával vigye a Lovag utcába. Saitos Gyula emlékei szerint „a hazahívást Attila egyáltalán nem fogadta örömmel. Nem akart Pestre menni. Jolán napokig kapacitálta, s az öreg barátok segítségét is kérte, hogy az ingyenélő csavargót, akiből a család embert akart nevelni, jobb belátásra bírhassa."

11 Minden bizonnyal ekkor keresték föl Juhász Gyulát is Szegeden, tanácsát tudakolva. Hogy miként reagált Juhász a per hírére, Márer György örökítette meg egy cikkében: „Harminc esztendeje írok már, és egyszer sem sikerült lecsukatnom magamat. Sőt még a Petőfi Társaságba is beválasztottak" - mondta állítólag.

12 Nem nehéz elképzelni, miképp viszonyult az öccsét kísérő, feltűnően szép, szőke(!) fiatalasszonyhoz a nőtársaságban roppant gátlásos Juhász Gyula.

13 Minden bizonnyal visszafogottan viselkedett és kevés szóval tartotta vendégeit - ezért érezhette úgy Jolán, hogy egy vidító társ, egyyó barát vagy kis pajtás elkelne a távolból a költőnek. De bizonyosak lehetünk abban is, hogy Lucie nemcsak becsvágyból kezdeményezett plátói kapcsolatot a szegedi költővel. Levelének lebegően érzelmes hangulata, a konkrétumok csaknem teljes mellőzése, a naiv rafinériával vagy ösztönös kacérsággal bolondos és buta asszonyi leveleket ígérő félmondatok mákonyos hatásúak. Mintha nem is a címzettet akarná elkábítani, hanem magát narkotizálná az írással, oly áradóan ömlenek belőle a kissé megemelt stílusú, asszonyi logikával filozofáló, képgazdag mondatok. Ez a sodró, belefeledkező, majd hirtelen megtorpanó érzelmi áradás teszi formailag hasonlatossá üzenetét

1 Tatjána híres leveléhez Puskin Anyeginjéből, mely talán öntudatlan irodalmi minta lehetett a magánytól és a megértő érzelmi partner hiányától szenvedő Jolán számára. Lucie asszony levelének hatása lemérhető Juhász Gyula váratlan alkotói felívelésén. Nem lehet véletlen, hogy pár nappal a levél kézhezvétele után - a múzsa csókjától ihletetten - a szokásos őszi-téli makói alkotóhetek közé beiktatott egy rendkívüli, nyári munkaszezont is Espersit János vendégeként. Láthatóan olyan zsilipek nyíltak meg benne, mint korábban soha, hiszen e röpke két hét termése: majdnem egy kötetre való vers és az Orbán lelke című kisregény. „Magam is csodálkoztam, hogy ilyen rövid idő alatt ilyen sokat lehet írni, de azé a könyvtárszobáé az érdem. Ott leküzdhetetlen kényszer hajtja neki az embert a munkának" - nyilatkozta hazatérve szülővárosába Magyar Lászlónak, 177