A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 1. (Szeged, 1997)

Tóth Attila: Az elmékművek mint a nemzettudat és a hatalom propagandaeszközei

Vehette ehhez bátorságát a város, hiszen ellentételeként már királypárti érzelmeit is demonstrálta Erzsébet királyné márványszobrának felállításával a Stefánián.

17 Az Erzsébet-szobor sajátos példája a történelmi emlékművek között a monarchikus eszmék képviseletének. Szeged mindenesetre ebben is megelőzte a fővárost, hiszen ott több, meddőnek bizonyult szoborpályázat után csak 1932-ben helyezték el emlékművét.

18 A nemzeti jellegű emlékmüvek sorát Deák Ferenc, majd Széchenyi István szobrának felállítása követte. A szegedi emlékmű felállításának Deák születésének centenáriuma teremtett alkalmat. Jellemző a helyi társadalom érzületeire az alábbi idézet: „... az alföldi metropolis nem engedi magát megindíttatni az aktuális politika pillanatnyi befolyásától, hanem a köztudat fő jegyzéseiből ítéli meg a haza bölcsének férfiúi nagyságát. Szeged szobrot emel a haza bölcsének!"

19 Ez az emlékmű már a város pénzén készült. Széchenyi emlékművének felállítása mögött sem állt helyi polgári mozgalom, viszont a költségek kétharmadát a Holtzer család állta.

20 Mindkét emlékmű a város főterére került. Felavatásukra - sajátos ok, a háború kitörése miatt - sohasem került sor. A többi emlékmű kifejezetten a helyi társadalom tisztelgő szándékaiból született. Nem véletlen, hogy a hullámsírból újjáépített városban - hazai korabeli emlékműállító mozgalomban addig példa nélkül - mérnököknek állítottak emlékműveket. Elsőként Bertalan Lajos, a Tisza szabályozását elvégző vezető mérnök hatalmas obeliszkje nyitotta a sort. így került a város főterére egymást követő években Tisza Lajos, a város újjáépítését irányító királyi biztos, majd Vásárhelyi Pál, a Tisza ármentesítője emlékműve. Említésre érdemes az eredetileg a Stefánián felállított terméskő obeliszk is, amely Rapaics Radó emlékének tisztelgett, aki szintén a Tisza szabályozásban szerzett a város lakói előtt érdemeket. Különös, hogy a 48-as szabadságharc félévszázados évfordulója idején a város nem állított semmilyen emlékművet. Klauzál Gábornak, az első felelős magyar kormány miniszterének, Csongrád vármegye egykori követének mellszobor állításával is csak késedelmesen tisztelegtek. Az emlékmű felállítását születésének centenáriumára tervezték, de végül halálának 40-ik évfordulóján leplezték csak le. A Dankó Pista-szobor talán az egyetlen olyan emlékmű, amelynek felállítását csak Szegeden lehetett elképzelni. A nótakirály emlékművére országszerte adakoztak. Ismereteink szerint máig ez az egyetlen cigányszobor. Különössége okán példája a kor lelkesült emlékműállító divatjának, amely vélt, vagy valós jeleseit mielőbb márványba kövülten, vagy maradandó ércbe öntve kívánta az utókornak példaként állítani. A város alig másfél évtized alatt kialakította a városközpont jelentősebb közterein a nemzeteszménynek megfelelő emlékműveit. Máig meghatározó városképi, s egyben a város szellemiségét híven reprezentáló emlékműegyüttes alakult ki. Rövid idő alatt megteremtődött a helyi politikai és közélet utcai megnyilvánulásaihoz kulisszaként szolgáló, de a mindennapokban is állandó jelenlétével agitáló emlékműegyüttes. A politikai propaganda és a közgondolkodás befolyásolásának szándéka tehát kezdetektől fogva operált a historizáló elemekkel, s ennek alkalmas médiuma a volt köztéri emlékmű. A hozzájuk kapcsolható ünnepségek, megemlékezések, politikai rítusok alkalmasak arra, hogy a közgondolkodásban koncepcionális egységbe fogott történelmi mű17 Bővebben erről: Tóth i.m. 41-42. 18 Budapest köztéri... 127. 19 Szegedi Hírlap 1903. április 7. 20 Tóth i.m. 49. 100