Bárkányi Ildikó szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 7. (Szeged, 2011)

Kerekes Ibolya: Török hatások a tápai gyékényszövésben?

vagy már ittlévő ismeretet sajátítottak el az újonnan letelepedők? Fém, csont, kerámia maradványok kapcsán erre a kérdésre valamivel pontosabb válasz adható. A porból lett, s porrá levő szerves anyagoknál viszont csak hipotéziseket fogalmazhatunk meg. Talán mégsem tévedünk, ha azt feltételezzük, hogy a gyékény esetében mindkét folyamatjelen lehetett. Azt nem tudjuk, hogy a gótok, kelták, szarmaták, hunok, avarok minek nevezték a növényt, s azt sem, hogyan készítették elő, miként dolgozták föl. A magyar nyelvben használt gyékény szavunk etimológiai vizsgálata viszont megtörtént. Ez egyértelműen megállapította, hogy ótörök eredetű, és yegän/jekän ill. yikän/jikän alakban kerülhetett a magyarba.

1

5 A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára által felsorolt különböző török nyelvágakból és korszakokból vett példák - mint KäsgarT yikän, a Codex Cumanicus yegän alakja, valamint a kipcsak nyelvági yägän, a tatár yikän és az önálló nyelvágat képviselő csuvas tsaGan - a szó földrajzi elterjedtségét mutatják. A magyar nyelvbe került szó olyan csekély hangváltozáson ment keresztül, s a felhozható török párhuzamok is számosabbak, jelentésük, hangalakjuk egységesebb, mint sok más kifejezésé, hogy ezért maradhattak el esetében az „ugor-török háború" vérmes nyelvészeti vitái. A kifejezés legrégebbi írott előfordulása talán Mahmüd al-Kásgari 1072-74-ből származó Divanü Lűgat-it-Türk-')Q lehet, ahol a <j£-> alak szerepel. KäsgarT adata két azonos magánhangzót sejtet (mivel egyik sincs kiírva): vagy yeken/yegen, vagy yikin/yigin. A magyar kiejtési alak így akár az eredeti formát is őrizheti. 6 A szóval a magyar szakirodalomban elsőként foglalkozó Vámbéry Árminnak sem volt szüksége a neki sokszor felrótt „nagyvonalúságra" az ótörök származás kimutatásához. A magyarság eredetéről írott munkájában tágabb növényföldrajzi összefüggésbe helyezve a szót, ekképpen fogalmazott: „érdekes megfigyelnünk, hogy a puszta természetével különösen összefüggő természetű növényeknek, a homokos talaj és a mocsaras vidékek növényeinek a magyarban és törökben hasonló a nevök. így a nádnak és egyes fajainak, melyekre vonatkozólag a következő megegyező alakokat találjuk. A szittyó magyarul gyékény (a mi egyszersmind a belőle készült fonadékot is jelenti) törökül jeken, zeken; a magyar nád az újperzsában naj; a magyar sás a törökben (oszmánban) saz; a magyar káka a törökben koga (esetleg kauka), és végre a fedőnád a magyarban kalagány, a törökben kalagaj: a crassulaccák családjába tartozó húsos növény. "

1

7 Bár Budenz József, Munkácsi Bernát és később Gombocz Zoltán is sokszor polemizált Vámbéry állításaival, a gyékény szó esetében nem vitatták az egyeztetés jogosságát. Ligeti Lajos a magyar és a török nyelv honfoglalás előtti és Árpád-kori kapcsolatairól írott könyvében számos példát sorol fel az etimológia alátámasztására. Véleménye szerint gyékény szavunk szókezdő hangja egyéb 'gy' kezdetű szavainkhoz (gyanú, gyapjú, gyapot, gyenge, gyertya, gyötör, gyűjt, gyűr, gyűrű, gyűszű, stb.) hasonlóan y~gy hangváltozáson ment keresztül.

1

8 1

5 A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárai. 1967. 1125. 1

6 Mátéffy Attila 2009. 2. 1

7 Vámbéry Ármin 1882. 222-223.; Vámbéry 1869. 17.41. 1

8 Ligeti Lajos 1986. 14-15. 111. Vö.: Róna-Tas András 1977. 267-275.; Bárczi Géza 1958.55-59. 77. 8