Bárkányi Ildikó szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 7. (Szeged, 2011)

Mód László: „Ilyen még nem volt." Szőlészeti-borászati kiállítások Szegeden a 19. század végén és a 20. század elején

előzmény nélkülinek, hiszen ebben az időszakban Nyugat-Európában mind a világ-, mind pedig az országos bemutatók már megszokott eseményekké váltak. A szeszipari termékek kiállítóinak a száma 1879-ben Székesfehérváron már elérte a 286-ot.

2

0 Az 1885. évi budapesti kiállításon országos méretekben először szerepeltek és vettek részt a mezőgazdaság különböző ágait átfogó állami, kutatási, szakoktatási és kísérleti intézmények, amelyek között a Phylloxera Kísérleti Állomás is képviseltette magát. Alapítási céljának megfelelően, elsősorban a szőlőgyökértetü elleni küzdelem jegyében állított ki, de az intézmény más kártevők és kórokozók elleni védekezési eljárásokat is igyekezett felvonultatni. A kiállításon az 1882-ben alapított Országos Mintapince, az állami vincellér- és kertésziskolák is képviseltették magukat. A bor és egyéb szeszes italok csoportjában nemcsak egyéni termelők és forgalmazók, hanem nagy számban egyesületek is bemutatták termékeiket.

2

1 Az országos kiállítást követően kisebb, regionális bemutatókat is szerveztek különböző helyszíneken, ahol a szőlészetnek és a borászatnak is fontos szerep jutott. 1889-ben nyitotta meg kapuit a Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegyei és a Kecskemétvidéki Gazdasági Egyesület gyümölcs, szőlő, bor és szeszipari kiállítása, majd egy év elteltével, azaz 1890-ben rendezték meg a Magyar Királyi Földmívelésügyi Minisztérium borászati és szőlészeti intézeteinek és „közegeinek" a bemutatóját Budapesten.

22 A magyar honfoglalás ezeréves évfordulója alkalmából tartott ünnepségek egyik központi rendezvényének a millenniumi kiállítás számított, amely az ország múltjának és jelenének bemutatása mellett valamiféle jövőkép felvázolására is törekedett. Megrendezéséről az 1892. évi II. tc. rendelkezett, védnökéül pedig a királyt kérték fel. Két főcsoportra, a történetire és a jelenkori részre tagolódott, összeállítását az országos bizottság, és a vidéken alakuló kerületi és helyi bizottságok vállalták fel. Utóbbi, vagyis a jelenkori kiállítás 6. csoportjában kapott helyet a szőlészet és a borászat, amelynek szervezésével a gróf Andrássy Aladár elnökletével megalakuló csoportbizottság (Ágoston József, Baross Károly, gróf Bethlen Gergely, Dobokay Lajos, gróf Keglevich Károly, Szalay Imre, Miklós Gyula borászati kormánybiztos, Engelbrecht Károly borászati felügyelő, Lónyay Ferenc miniszteri fogalmazó) foglalkozott. A kiállítás szabályzata kimondta, hogy minden hazai bor bemutatható. A termékeket saját, illetve nem saját termésű kategóriákra osztották, az egyes borvidékeken belül pedig megkülönböztették a hegyi, az immúnis homokterületen szűrt, valamint az amerikai direkt termő borokat. További csoportokat jelentett a könnyű asztali, a könynyebb palack-, a pecsenyebor, valamint az aszú és az eszencia kategória. Minden borból négy palackot kellett beküldeni a bíráló bizottság részére, amely a fehéreket okban számolt be a bemutatott termékekről, kiemelten a díjazottakról. A katalógus szerint a borok a főépületben, a földszinten a balszárnyon kaptak helyet, ahol 89 kiállító italaival ismerkedhettek meg az érdeklődők. A helyszínen sokkal több szőlőbirtokos képviseltette magát, mivel a borkereskedők vagy a szőlészeti-borászati egyletek nagy számban mutatták be a kiállításon önállóan nem szereplő bortermelők termékeit. Szép példát szolgáltat erre vonatkozóan a Fehértemplomi vagy a Verseci Bortermelő Egylet gyűjteményes kiállítása, amely a helyi termelők borainak igen széles választékát vonultatta fel. Szegedi Híradó 1876. szeptember 1. 2.; N. Szabó Magdolna 2008. 315. 2

0 Csorna Zsigmond 1996. 73-76. 2

1 Csorna Zsigmond 1996. 77-79. 2

2 Csorna Zsigmond 1996. 80. 98