Bárkányi Ildikó szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 7. (Szeged, 2011)
Mód László: „Ilyen még nem volt." Szőlészeti-borászati kiállítások Szegeden a 19. század végén és a 20. század elején
0,7 literes, zöld színű, rajnai, a vöröseket hasonló űrtartalmú barna, az aszút és az eszenciát pedig fehér, 0,5 literes üvegekben kérte be. A rendezőség csak a szabályszerűen palackozott borokat fogadta el, amelyeket fehér cinkupakkal zártak le. A kiállításon 583 kiállító 2724 saját termésű, 293 pedig 676 nem saját termésű borfajtával vett részt. Darányi Ignác kívánságára és támogatásával az italokat vegyi vizsgálatnak is alávetették, amely az alkohol-, a sav- és a „vonatanyag"-tartalom meghatározására irányult, célja pedig a borbírálók munkájának támogatása volt. A munkát az Országos Chemiai Intézet igazgatója, dr. Liebermann Leo mellett Krámszky Lajos, Kőnek Frigyes, Könyöki Lajos és Székely Salamon vegyészek végezték el. A kiállításon a saját termelésű borok kategóriájában az összes magyarországi borvidék képviseltetette magát, igaz ugyan, hogy különböző súllyal. E jeles seregszemlén a résztvevőket millenniumi nagyéremmel, kiállítási éremmel és elismerő oklevéllel jutalmazták. Az első kategóriában a kitűnően kezelt borokért, a szőlészet terén kifejtett közhasznú és szakirodalmi működésért lehetett elnyerni a legmagasabb rangú elismerést. Kiállítási érmet jelesen kezelt borokért, új eljárásért, új találmányért, versenyképességért, haladásért, új iparág meghonosításáért, valamint jó munkáért, elismerő oklevelet pedig a jól kezelt borokért kaphattak a résztvevők. 2 3 4. Az első mezőgazdasági országos kiállítás szőlészeti-borászati részlege 1897-ben a Gazdasági Egyesületek Országos szövetsége elhatározta, hogy a külföldi példákon felbuzdulva felveszi programjába a mezőgazdasági országos kiállítások megrendezését. Az első megtartását már 1898-ra tervbe vették, ám a millenniumi kiállítás óta eltelt idő kevésnek bizonyult arra, hogy a szükséges előkészületeket megtegyék. A bemutatóról Tömörkény István is megemlékezett egyik tárcájában, amelyben így fogalmazott: „El lehet mondani, hogy az országban ilyen még nem volt. Már gazdasági kiállítások történtek, nem is egynehányan, s bár azok sem voltak sohasem eredmény nélkül valók, de ennek a mostani formának a nyomában sem érhetnek. Mert minden határ minden holdján teremhet rozs, amit aztán elő lehet rakni, minden határ minden tanyáján van tehén, amit a többivel egy helyben lehet hajtani, - itt azonban nem erről van szó. Mert itt a minőség tekintetében mondhatja tökéletes joggal a figyelmes szemlélő azt, amit általánosan mondanak: ilyen még nem volt." 2 4 A kiállítás szabályzata alapvetően négy részre, a szőlőművelési, a szőlő, a borkezelési és pince-felszerelési, valamint a borok alcsoportra tagolta a szőlészetiborászati részleget, ahol a szőlőtermesztés és a borkészítés munkálataihoz kapcsolódó munkaeszközökön, eljárásokon túl a szőlőnövény kártevőinek, illetve az ellenük alkalmazható védekezési technikáknak a bemutatására is lehetőségük nyílt azoknak, akik jelentkeztek a kiállítók közé. A szervezők nagy hangsúlyt fektettek a fíloxéra ellen hatásosnak tűnő módszerekre is, hiszen teret kívántak engedni a felújítási eljárások mellett a homoki szőlőművelésnek. A szőlő alcsoport különböző fajták bemutatására vállalkozott, amelyeket a termelési hely, a termelt mennyiség valamint az ár 2 Í Csorna Zsigmond 1996. 80-85. 2 4 Tömörkény István 1899. 1-2. 99
