Bárkányi Ildikó szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 7. (Szeged, 2011)

Mód László: „Ilyen még nem volt." Szőlészeti-borászati kiállítások Szegeden a 19. század végén és a 20. század elején

Szüts Mihály a város határában elterülő homoki szőlőbirtokosokat két nagy csoportra osztotta, amelyek közül az első típusba azok a családok tartoznak, akik más parcellákkal nem rendelkeztek. Számukra a szőlővel való foglalatoskodás inkább kedvtelést, semmint megélhetést jelentett, a bevétel pedig elsősorban a nyaralás költségeinek a csökkentésére szolgált. A második csoportba azok a földtulajdonosok sorolhatóak, akik a szőlőtermesztésből nagyobb hasznot reméltek. Az 5-15 holdas bérlők tanyájuk mellett szőlőültetvényt alakítottak ki, ahova gyümölcsfákat is ültettek.

1

6 Szeged határában az 1910-es évek elején a két legelterjedtebb szőlőfajtának a Magyarka

1

1 és a Kadarka számított, amelyek közül az előbbi szolgáltatta a fehér bor alapanyagát, utóbbiból pedig siller készült. A Magyarkából étkezési célra nagyobb mennyiséget elraktak, s ebből karácsonykor, sőt még húsvétkor is szállítottak a piacra. A szegedi határban az említett két fajta mellett meghonosodott a Gyöngyszőlő, a Muskotály, a Rizling, a Kövidinka, a Veltelini, az Ezerjó, a Szilváni, a Mézes fehér és a Mustos. A Kadarka elsősorban azért szorult háttérbe, mert a kereskedők a fehér borokat vásárolták szívesebben.

1

8 2. A szőlészeti-borászati kiállítások múltja Magyarországon A mezőgazdasági kiállítások a különböző árucsere-alkalmakból, azaz a vásárokból formálódtak ki. Esetükben nem a kereskedelmen volt a hangsúly, hanem azon, hogy tájékoztassák a földbirtokosokat az új növény- és állatfajtákról, illetve az új termelőeszközökről. Jellegükből adódóan ezek a bemutatók sohasem tükrözték az adott korszak mezőgazdaságának teljes állapotát, egyes ágazatainak helyzetét, mivel céljuk alapvetően az volt, hogy javítsanak a gazdálkodási viszonyokon. A kertészeti termények kiállításában, amelynek Kubinyi Ágoston, az intézmény egyik igazgatója (1843-1869) volt a kezdeményezője, a Magyar Nemzeti Múzeum meghatározó szerepet játszott. Az első bemutató 1851. november l-jén nyílt meg, gyakorlati szervezését Peez Ármin, a Ludoviceum (Orczy-kert) kertésze vállalta fel. A kiállítások megrendezéséhez nagy lökést adott az, hogy 1852-ben felépült a Puskin utcai oldalon a kertészház, amely Wágner János építész tervei alapján készült el. A Magyar Nemzeti Múzeumban szervezett kiállítások sikere megmozgatta a vidéki városokat is, egymás után nyíltak a bemutatók Kolozsvárott, Kassán, Szegeden, Pozsonyban, Sárospatakon, illetve Debrecenben. 1854-től a Kolozsvári Gazdasági Egyesület kiállításai már borászati részleggel is büszkélkedhettek. A Magyar Nemzeti Múzeumban szervezett bemutatókat nagy sikerrel rendezték meg az 1860-as évek elején is, amikor a résztvevőktől már megkövetelték a termékekre vonatkozó minimális adatok közzétételét. Az 1870-es években megrendezett országos kiállítások (Kecskemét-1872, Szeged-1876,

1

9 Székesfehérvár-1879) nem tekinthetők teljes mértékben 1

6 Szüts Mihály 1914. 177. A Magyarka elnevezés a Szlankamenka szőlőfajtával azonosítható. V.o.: Keleti Károly 1875. 77.; Bálint Sándor 1957. II. 74.; Rácz János 1997. 77-78. 1

8 Szüts Mihály 1914. 177. 1' Az Országos Ipar-, Termény-, és Állatkiállítás a főreáltanoda épületében nyílt meg augusztus 20-án, amelyet óriási kampány előzött meg. A szegedi sajtó terjedelmes cikksorozatban, illetve különkiadás97