Bárkányi Ildikó szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 7. (Szeged, 2011)

Mód László: „Ilyen még nem volt." Szőlészeti-borászati kiállítások Szegeden a 19. század végén és a 20. század elején

szabbul fejlődtek. A művelés színvonalában mutatkozó különbségek megítélése szerint az időbeli eltérésből fakadtak, mivel a szegedi határban mintegy fél évszázaddal korábban kezdték létesíteni az ültetvényeket. A 18. században telepített szőlőkben minden bizonnyal ugyanazokat a fajtákat, termesztési eljárásokat és munkaeszközöket alkalmazták, amelyeket a belterület közelében fekvő szőlőhegyeken. Kecskeméten, ahol a határ távolabbi pontjain csak a 19. század első felében jelentek meg a szőlőültetvények, kifejezetten törekedtek a korszerűbb módszerek meghonosítására. A Szegedre jellemző spontán fejlődéssel szemben Kecskeméten a város vezetése az engedélyek kiadásában, illetve a homokföldek parcellázásában is fenntartotta magának az irányítás jogát.

8 Palugyay Imre a 19. század közepén a következő módon jellemezte a város szőlészeti-borászati viszonyait: előtt a nép a vörös bort kedvelte, most leginkább az úgynevezett schillert, melly vagy világos vagy sötét, az egészen fehér borok ritkák, s az úgynevezett magyarka féle szőllőből szüretnek, melly igen ritkán érik meg, s már színe is inkább savót mint bort mutat, de igen buján terem, bora más borral keverve fogyasztatik. Minőségre nézve különbözők a szegedi borok, a fekete s piros sárga homokban több terem, mint a sívány fehér homokban, De amaz olly tökéletesen nem érik meg, szőlője könnyen rohad, bora savanyús; A fehér homoki később, de jobban érik meg, bora édes illatú."

9 1855-ig Szeged határában a szőlővel beültetett területek 8531 kat. holdra növekedtek, majd a telepítések megtorpantak, és négy évtizeden keresztül stagnáltak, ami elsősorban a gabonakonjunktúrával, illetve a homoki borok alacsony árával magyarázható. 1855 és 1895 között Felsőváros, Rókus és Móraváros növekedése miatt a városmagot körülvevő ültetvények egyre kisebb területre szorultak vissza. 1864-ben Szeged bortermése elérte a 12 855 akót, ami a szabad királyi városok között a 6. helynek számított.

1

0 Keleti Károly szőlészeti statisztikájában 700 szőlőbirtokost tartott nyilván, akik 9640 kat. holdon gazdálkodtak. 1873-ban 11 700 akó fehér és 22 500 akó siller bor termett a város határában." 1895-ben 8250 kat. hold beültetett, és 157 kat. hold parlag vagy kiirtott szőlőterületet mutat a statisztika,

12 1913-ban pedig már 12 540 kat. holdat regisztráltak, ami azt jelentette, hogy a művelési ág 8,8%-ot képviselt. A 19. század végén és a 20. század elején kétféle módon jöhettek létre szőlőültetvények: egyrészt a szántóföldi művelésre kevésbé alkalmas homokföldeken újabb szőlőhegyek létesítésével, másrészt a tanyák mellett szőlőskertek kialakításával. Alsóváros határában az első világháború idejére már 108 kisebbnagyobb szőlőhegy létesült, ahol az északnyugat-délkeleti irányú homokdombvonulatok nagy részét szőlővel telepítették be. Alsótanyán 9172, Felsőtanyán pedig 2842 kat. hold szőlő virult, a különbség a területi kiterjedésen kívül az eltérő birtokszerkezettel állt összefüggésben.

1

3 8 Égető Melinda 2006. 50-51. 9 Palugyay Imre 1853. 251. 1

0 Juhász Antal 1991. 319. 1

1 Keleti Károly 1875. 295. Országos Magyar Kir. Statisztikai Hivatal 1897. 286. Csongrád vármegyében jelentékenyebb szőlőterülettel még Csongrád (1898 kh.), Hódmezővásárhely (1253 kh.) és Kiskundorozsma (1168 kh.) rendelkezett, de mint azt az adatok mutatják, a Szeged határához tartozó szőlőterületek nagysága hozzájuk képest is kiugróan magas. (U.o.: 283,. 286.) 1

3 Juhász Antal 1991. 315. 95