Bárkányi Ildikó szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 7. (Szeged, 2011)
Fodor Ferenc: Adatok a Szeged környéki gazdakörök és gazdasági egyesületek történetéhez
A Szeged környéki települések az ország más községeihez hasonlóan, az 1980as évektől kezdve törekedtek arra, hogy saját monográfiát jelentessenek meg. A korábbi monográfiák az aktuális politikai érdekeknek megfelelően inkább a munkásmozgalmi, szegényparaszti (agrárproletár) szervezkedések „jelentőségét" próbálták kiemelni. Mivel a gazdasági egyesületek élén hagyományosan inkább jómódú gazdák, illetve tekintélyes polgárok álltak, ezek jelentőségét alábecsülték, történetüket elhallgatták. 1 Az 1989 után szerkesztett monográfiák már megemlítik a gazdasági egyesületeket, de működésűk részletes bemutatására kevés gondot fordítottak. A következőkben rövid áttekintést szeretnénk nyújtani az említett területen működött gazdakörök, illetve különböző gazdasági egyesületek működésének történetéről, a már megjelent publikációk tükrében. Ezenkívül szeretnénk felhívni a figyelmet ezen köröknek, egyesületeknek a gazdálkodás racionalizálásában, korszerűsítésében betöltött pozitív szerepére. A levéltárakon kívül számos dokumentum (jegyzőkönyv, fénykép stb.) található még magánszemélyeknél, melyek fölkutatása, földolgozása egyre sürgetőbb feladat. A magyarországi agrárius mozgalom 1879-ben, a székesfehérvári gazdakongresszuson bontott zászlót. Az egyik indítványozó gróf Károlyi Sándor volt. Igazi mozgalommá azonban az 1880-as évek elejétől szerveződött, amikor Károlyi Sándor kezdeményezésére megkezdték működésüket a gazdakörök. A szervezkedés kiinduló bázisa az Országos Magyar Gazdasági Egyesület lett. Az OMGE éppen Károlyi Sándor és körének működése nyomán vált szűk körű szakmai testületből az agrárérdekek szélesebb képviseletére is vállalkozó, valójában az agrártermelők érdekében föllépő, fontos közéleti fórummá, szervezetté. Az agrárius mozgalom a mezőgazdasági érdekek hathatós felkarolását, a parasztbirtokok megmentését, védelmét tűzte zászlójára. A mozgalom fontos állomása volt a Magyar Gazdaszövetség létrehozása. A szövetséget 1896. január 16-án, az előző évi országos gazdakongresszus határozata alapján hozták létre. A gazdaszövetség elnöke Károlyi Sándor lett. A gazdatársadalom tömörítésén túlmenően gazdasági- és szociálpolitikai intézkedéseket követelt a kormánytól. Az alapítók célja politikai pártoktól független, országos hatáskörű szervezet létrehozása volt. Többek között követelték a mezőgazdaságot és az agrártársadalmat sújtó, különböző visszaélések felszámolását, a mezőgazdasági szakoktatás, szaksajtó és ismeretterjesztés kiszélesítését, és a mezőgazdasági érdekképviseleti rendszer bevezetését. Felismerték, hogy a mezőgazdasági érdekképviselet eredményességének fokozása elképzelhetetlen a kis- és középbirtokosok nélkül. Az 1904. évi nagygyűlésen Károlyi Sándor, György Endre és Kodolányi Antal javaslatára határozatot hoztak, miszerint a jövőben fontosnak tartják a falusi gazdaszövetségek, illetve gazdakörök megszervezését. így indult meg országszerte a paraszti művelődés és politizálás egyik fontos helyi fórumává lett gazdakörök szervező1 Hegyi András 1977. 196. „Működött még néhány hagyományos egyesület (Gazdakör, Népkör, Vasutas Kör, stb. ...ezek tevékenysége azonban csak alig haladta meg a társadalmi szempontból együvé tartozók csoportocskáinak baráti, esetenként kvaterkázó összejárását.." Kövér Lajos - Tóth Sándor László 1995. 219. „A legtöbb dorozsmait a Gazdakör és a Népkör szervezte. A Gazdakörben nem politizáltak, a Népkörben annál inkább." 82
