Bárkányi Ildikó szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 7. (Szeged, 2011)
Glässer Norbert: mako 110@. A makóiság képi megjelenítése a „Makói Szent Udvar" elektronikus körleveleiben
a hétköznapi reggeli ima során a zarándoklat környékén nagykorúvá vált, többnyire a rokonságába tartozó fiúknak ő segít helyesen feltenni az imaszíjakat. Szűkebb közösségi keretek között ő végzi a szombat hétköznaptól való elválasztását (havdalái), vezeti a szombati harmadik étkezést záró körtáncot. O adja a közösségi rituális étkezéseket, Tóra-magyarázatokat mond és visszaemlékezik dédapjára, a makói cádikra. Vorhand Mózes főrabbi halálozási évfordulóján a sírnál tett látogatások közül szintén a makói rebbe közösségi keretek között végzett sírlátogatása, zsoltár- és imamondása a legnépesebb esemény. Ezek fotózható pillanatai nem csupán a körlevelekben jelennek meg, hanem a harédi képes sajtó összeállításaiban is, amelyeket szkennelt formában szintén a körlevelekhez csatolnak. (8. kép) A rebbe genealógiai emlékezetben betöltött szerepére - a Vorhand és Lemberger család genealógiai emlékezetének a közösség megjelenítésében és identifikációjában játszott szerepén túl - az általa vezetett temetőbejárások is rámutatnak. A rebbe vezetésével ilyenkor nem csak zsoltárokat és imákat mondanak a korábbi közösségi vezetők sírjainál, hanem meghallhatják a rebbe visszaemlékezéseit és közösségről megfogalmazott értelmezéseit is, amelyet gyakran rögzítenek. (9. ábra) Ilyen értelemben a közösség számára a rebbe mnemotechnikai személyként jelenik meg, aki segít emlékezni, és a helyi hátrahagyott terek egyéni megtapasztalásait az újramondott közösségi emlékezetbe beépíteni. Ez különösen a fiatal nemzedék számára válik fontossá, ahogyan ezt egy rövid beszélgetésben a zarándokházat létrehozó bécsi Vorhandleszármazott is kiemelte: a makói tudat csak úgy volna megtartható a fiatalokban, ha Makóhoz kötődnének, és a településen néhány család által fenntartott, működőképes hitközségi intézmények lennének. Az egykori közösség méretein túlmutató, legjelentősebb makói intézményrendszer és közösségi élet ma a Szentföldre tevődött át, ahol több makói imaház nyílt, és Ashdodban makói Talmud-iskola épült. Ebben jelentős szerepet kap a rebbe és a Lemberger család. A körlevelek megjelenített képi anyagát, illetve az azoj vi in der alter chájm elvét tekintve a makói szimbolikus környezet „újrateremtéséről", a rebbének pedig ezen újrateremtést megerősítő szerepéről beszélhetünk. Az ashdodi Talmud-iskola avatásáról például olyan képek tudósítottak, amelyeken körmenet keretében a Tórát az éneklő rebbe vitte be a régi makói zsinagógát idéző monumentális épület barokkos elemeket tartalmazó, faragott Tóra-szekrényébe. A közösségi ünnepség rituális étkezésén a Tóra-szekrény előtt felállított asztal főhelyén szintén a rebbe ült, míg a rebbe körüli események lebonyolítója és konferálója a Makói Zsidók Világszövetségének elnöke volt. (10. ábra) A körlevelek képanyagában az egyes események tömegesemény-jellegét mutatja a rebbe szavait az épületen kívül, a külvilág felé továbbító modern technikát alkalmazó kivetítés és kihangosítás is. (3. kép) A körlevelek másik fontos tematikus képi egységét a liturgikus év ünnepeinek fotózható momentumai képezik. Ezeken a digitális képeken a rebbe és az általa végzett rítusok jelennek meg. A következő generáció számára történő mintaadás itt is hangsúlyosan jelenik meg. A rebbét rendszeresen fiatal vagy vallásilag nagykorú fiúgyermekek veszik körül, akik együtt imádkoznak vele vagy hallgatják szavait. (11. kép) A körlevelek tárgyának megfogalmazásában is kiemelt helyet kap a rebbe személye, és az aktuális ünnep ténye. 71
