Bárkányi Ildikó szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 7. (Szeged, 2011)
Glässer Norbert: mako 110@. A makóiság képi megjelenítése a „Makói Szent Udvar" elektronikus körleveleiben
A rebbe útjai, más harédi közösségekkel való kapcsolattartás szintén fontos digitális képekbe szedett - hírré válik. Ezek többnyire esküvők, Tóra-avatások, keleteurópai cádik-úvokm\ tett zarándoklatok. A levelek tárgya az események jelentőségét a kapcsolatba kerülő vallási autoritások nevének egymás mellé rendelésével fejezi ki. A képi anyag pedig - az interneten is fellelhető, más harédi gyakorlatokat követve az említett autoritások köré rendeződik, a rebbe repülőgépen vagy cádik-sírnál mondott imájától az esküvők micva-táncain keresztül a jelentősebb személyek kézfogásáig. (12. kép) A képi anyag a Makói Zsidók Világszervezetének kapcsolattartásait és közösségi stratégiáit jeleníti meg, ahogyan a különböző küldött, szkennelt sajtóhíradások is fontos legitimáló funkcióval bírnak. Fw: makollO A körlevelek a vizuális reprezentáció sajátos kettősségü megnyilvánulási formáját képezik. Elvi szinten a korábbi hazában, a felmenők által gyakorolt minták válnak követendővé az újabb generációk megváltozott környezetében is. A folytonosság a rítusok, a meghatározó életvezetési modellek és az emlékezetes múlt szintjén jelenik meg. A gyorsan változó technika eszközei és lehetőségei ezeknek rendelődnek alá, ezek mentén kerülnek besorolásra és felhasználásra. 3 4 Bruce David Forbes és H. Mahan Jeffrey meghatározását követve 3 5 ez a jelenség a populáris kultúra eleminek vallási kontextusban történő használataként azonosítható. Számolni kell ugyanakkor azzal is, hogy a vallásantropológia által vizsgált jelenségektől eltérően itt sokkal hangsúlyosabban jelenik meg a vallási kontroll, valamint az intézményi legitimitások és vallási autoritások által kijelölt keret. Egy hagyományos, kényszerűen hátrahagyott - és időközben gyökeresen megváltozott - világ a globális tömegtársadalom technikai eszközeinek szelektív használatával kerül rögzítésre, újraalkotásra és megőrzésre. A digitális vizuális reprezentáció - ami önmagában hordozza a globalizálódó világ kommunikációjának gyökeres átalakulását - egy tradicionalitásra törekvő közösség használatában a változatlanság aurájának biztosítójaként a változásra adott válasz részévé válik. Az új eszközöknek, jelenségeknek szelektív és hagyomány szolgálatába állított beépítése így egy globalizálódó kontextusban - a technika, a tömegkommunikáció és a tömegközlekedés által - a széttöredezett terek áthidalását, egymás mellé rendezését szolgálja. A körbeküldött és digitálisan tárolt képi anyag - a résztvevők ténylegesen megörökített, és az értesülő közösségi tagok pszeudo-emlékeiként - az összetartozás tudatát erősíti meg, s iktatja ki (vagy legalábbis csökkenti) az egyes közösségrészek közé ékelődő, idő- és térbeli elválasztottság érzetét. 4 Szeretnék köszönetet mondani Voigt Vilmosnak, aki a technikához való Amish viszonyulással ütköztetve felhívta a figyelmemet a chászid technika-használatra. 3 5 Forbes, Bruce David - Jeffrey, H. Mahan 2005. 12. 72
