Bárkányi Ildikó szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 7. (Szeged, 2011)

Kerekes Ibolya: Török hatások a tápai gyékényszövésben?

Bálint Sándor írta A szögedi nemzet első részében: „ Tápé a legrégibb magyar faluk egyike. (...) A régészeti leletekből kitűnik, hogy a gyékényszövés is már a történelem előtti időkben virágzott a Tisza és a Maros szögében. "

2 A Tápén és tágabb környezetében folytatott régészeti ásatásokon a honfoglaló magyarokat megelőző időkből származó sírokban néhány helyen csontvázra tapadt gyékényfoszlányokat találtak. Móra Ferenc Önvédelem gyanánt című írásában - melyben a Tápéhoz közeli Kiszomboron végzett ásatásairól számolt be - ilyen megjegyzést tett: „Azok számára, akiket érdekel a dolog, idejegyzetelek még valamit. Néhány csontvázon gyékényfoszlányokat találtam, azokat tehát kétségtelenül gyékénypokrócba csavarva temették el. "

3 A Fehértónál általa feltárt hun sírokról pedig ezt írta: „Néhány esetben nemezpokrócba volt takargatva a halott, ennél azonban sokkal érdekesebb az, hogy több sírban megtaláltuk a csontok alatt a fonott gyékénytakaró tisztán kivehető, sőt felfedezhető foszlányait. Más múzeumokban még nem láttam, mi most már három környékünkbeli temetőből is őrizzük a másfélezer éves gyékényfonás emlékeit. '

A Az Ethnographiában megjelent cikkében így foglalta össze a gyékényes temetkezéssel kapcsolatos tapasztalatait: „Legérdekesebb azonban a gyékény szerepe, mint halotttakaróé, már a jazig időktől kezdve. Minden népvándorláskori temetőben akadt néhány gyékényes sír. (...) Az akkori mocsárvilág bőven termette, a föld pedig a fánál jobban megőrizte, ha csak foszlányokban is, ezt a kovasavtartalmánál fogva nem gyorsan porló növényt, illetve fonadékát. A Kúndomb 217. sírjában egészen jól meg lehetett látni, hogy csónakformán összeillesztett gyékényfonadékba helyezték el a holttestet. "

5 Trogmayer Ottó a Tápairéten korai gepida sírokban talált jól felismerhető gyékényfoszlányokat. O is megjegyezte: temetkezési szokások között figyelemre méltó az a jelenség, hogy a halottakat sok esetben gyékénybe csavarva temették el. Richter Éva, a fonatlenyomatok avatott kutatója figyelt fel a Csalog József által Szegvár-Tűzkövesen feltárt 10. számú sírra, amelyben két szálból sodrott gyékényfonal maradványára találtak. Véleménye szerint a sodrással puhított növényi szálak lazább, rugalmasabb szerkezetűek, a belőlük készített tárgyak pedig alkalmasabbak arra, hogy meghajlítsák, feltekerjék. A fonással, illetve szövéssel készült gyékényszőnyegeket ezért - véleménye szerint - a halottak beburkolásánál is könnyebben alkalmazhatták.

7 Mindezek az adatok tehát azt jelzik, hogy az itt élő különböző népcsoportok halottaik egy részét szövött gyékénybe burkolva temették el. Tápé távolabbi környezetében is találtak gyékénnyel kapcsolatos leleteket. A Vésztő melletti Mágori-domb régészeti feltárásáról szóló beszámolókban olvashatunk arról, hogy késő-neolitikus és rézkori sírokban a halottak temetésénél ott is használtak gyékényszöveteket. Az élők nemcsak a halottkultuszban alkalmazták a gyékényt, hanem feltehetően a házak berendezésében is. Az egyik ház döngölt agyagpadlóján 2 Bálint Sándor 1976. 229. 3 Móra Ferenc 1982. 333. 4 Móra Ferenc 1982. 260. 5 Móra Ferenc 1932. 57. 6 Trogmayer Ottó 1971. 41-42. 7 Richter Éva 2005. 127. 6