Bárkányi Ildikó szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 7. (Szeged, 2011)

Kerekes Ibolya: Török hatások a tápai gyékényszövésben?

Török hatások a tápai gyékényszövésben? KEREKES IBOLYA (Szeged-Budapest) Bevezetés Tápé és a gyékényszövés elválaszthatatlanul összeforrott egymással. A gyékényfeldolgozás évszázadok óta, feltehetően megszakítás nélkül jelen van a faluban. A tápaiak sajátosan gazdag szókincse a legutóbbi időkig jól tükrözte, hogy a századok alatt milyen mélyen beleivódott a falu életébe a növény hasznosítása. A gyékény begyűjtéséről, előkészítéséről, a szövés és fonás munkafolyamatáról, az elkészült darabok értékesítéséről részletes leírások születtek a 20. században, különösen a század második felében.

1 Arról azonban, hogy hogyan alakult a gyékényszövés története a 20. századot megelőző időkben, meglehetősen keveset tudunk. 'Gyékény' szavunk ótörök eredete ébresztette fel bennem az érdeklődést évekkel ezelőtt, hogy vajon használták/használják-e a növényt Törökországban is? (Természetesen annak tudatában, hogy a mai Törökország nem azonos azzal, amellyel a magyarok hajdan kapcsolatban voltak.) S ha igen, vajon található-e valamilyen párhuzam a török és magyar gyékényfeldolgozás között? Az általam eddig megismert tanulmányok egyike sem foglalkozott ezzel a témával. Ezért indultam el 2008 októberében Törökországba. Utam során az akkor Ankarában Erasmus ösztöndíjjal tanuló, néprajz-altajisztika szakos Mátéffy Atilla volt segítségemre. Egy Bolvadin nevű kisvárosban, a török gyékény feldolgozás egyik központjában tanulmányoztuk a gyékényszövő asszonyok munkáját. Olyan sok hasonlóságot találtunk az egykori tápai és a mai bolvadini gyékényszövés között, hogy 2009 nyarán újra visszatértünk a városba, majd kutatásainkat jóval keletebbre, Sindelhöyükben is kiegészítettük. írásomban előbb a gyékényfeldolgozás történeti előzményeit igyekszem felvázolni - elsősorban a fonatok készítésére és a szövésre figyelve majd tapasztalataimat szeretném röviden összefoglalni, és a Tápén megőrzött technika néhány, Törökországban is fellelhető párhuzamára rámutatni. Nyomok a föld alatt Növényi szálakból készült fonatok régészeti emlékei viszonylag ritkán kerülnek elő, mivel szerves anyagok lévén igen hamar lebomlanak. Konzerválódásukra vagy nagyon száraz vagy oxigén nélküli nedves, savas közegben van nagyobb esély. A Kárpát-medencében ezek a feltételek kevésbé adottak. De még így is találunk néhány adatot sírokban és a korabeli emberek lakókörnyezetében fellelt gyékénymaradványokra, lenyomatokra. Ezekből a szórványos előfordulásokból is képet alkothatunk felhasználásának elterj edtségéről. ' Pl. Horváth János 1939.; Csalog Zsolt 1962. 1963.; Bálint Sándor 1976.; Ilia Mihály - Juhász Antal 1960. 1971.; Juhász Antal 1991. 5