Bárkányi Ildikó szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 7. (Szeged, 2011)

Kondorosy Szabolcs: A szegedi vár pipái II. 19. századi cseréppipák

(szubjektív) megjelenítése dokumentálja.

2

5 Teljes, pecsétekkel együtt való közlésükig kérdéses, hogy a formák mindegyikét érinti-e a feltételezett másolás (aminek a hamisításhoz szükségtelenül sokféle Podrecs pecsétlő ellentmondani látszik). Mühelykérdésben a technikai- és anyagvizsgálat segítséget nyújthat. A körmendi és a bonyhádi magasabb arányszámok értékelésénél óvatosságra int, hogy a 17, szegedi földből előkerült, pecséttel jelölt pipa közül négy „Podrecs" bélyegzős, pedig ezt az anyagot nem érintik érdemlegesen az elébbi esetleges hamisítványok, mivel az ott nagyobb számban képviselt, helyi mester pecsétjével jelölt példányok sem jelentkeznek benne. Dunántúli pipák (V-VI. tábla) A Sz208 nyakát a magas, nyolcszögletű, enyhén szélesedő fejtől találkozási vonalukban mély árkolás választja el. A testarányok, nyak-fej egyszerű (könyökszerű) találkozása emlékeztet a debreceni pipákéra. A fej oldalsó lapjain kezdve az elölnézeti lapig egyre magasodó, fogazott körvonalú gótikus ívek mélyülnek, felettük rozetta. Ugyanilyen rendű és alakú ívek domború megfelelői tajtékpipáról is ismertek.

2

6 Kérdés, hogy melyik hatott a másikra. A pipanyak vége rezezett (ónozott?), de látható, hogy nyakgyűrűt nem visel. A nyak jobbján MONACS [Mohács] bélyegző. A bélyegzőn az M betű fejtetőn áll. Hasonló bélyegzőt ismerünk Mohácsról.

2 A Sz209 pipa a Selmecbányái kagylós típustól átvett fenékkiképzést módosítja úgy, hogy a gömbölyűén záródó kagylósugarak csészét már nem formáznak, a fej alsó síkját alkotva véget érnek. Az ívesen szélesedő fejen széles, domború bordázat fut függőlegesen. A nyakgyűrű ferdén recézett korong. A nyak jobb oldalába pecsételve L: SCHLE / SINGER neve olvasható. Schlesinger Lipót pápai pipagyárosként ismert, s Szegedről már előkerült egy terméke.

2

8 Ezek - egyebek közt bonyhádi darabjaival és egy horvátországi példánnyal együtt - piaca dél felé való kiterjesztéséről tanúskodnak.

2

9 A Sz210 aljának csónakfenékszerű kiképzése valószínűleg a fent említett Ahnert pipáéból (Szl80) vezethető le, lendületes és kecses vonalvezetése, és más új jegyei azonban külön tárgyalását indokolják. Az alj a nyakgyűrűt megközelítve hegyesen végződik, a fej kiszélesedő aljával pedig hegyes záródást alkot. A nyak igen erős ívben hajlik fel, csaknem párhuzamos lesz a fejjel. A keskeny, gömbölyített, recézett nyakgyűrűre széles előgyűrű következik, mely rezezés maradványait viseli. A formán túl a kemény, kitűnő minőségű anyag, enyhén fényes felszínével is élvonalbeli mű2

5 Nagy Zoltán 2001. 15., 41., 47., 50., 1. és 2. táblázat, LXXXIV. tábla. Vasvár esetében a hat darab, öt különböző formájú Podrecs bélyegzős pipa a több, mint 700 példányból aligha helyi másolás eredménye. 2

6 Ridovics Anna 2005. 30., 18. sz. A pipát a 19. század második felére teszi. 2

7 Nagy Zoltán 2001. LXII. tábla, Mol. 2

8 Schlesinger Lipótot 1848-ban pipagyárosként írják össze (Nagy Zoltán 2001. 64.). Mivel 1883-ban halt meg (a pápai izraelita egyház anyakönyve szerint), az 1885-ből való adat a neve alatt működő pipagyár működésére (idézi Morgenroth, Walter 2001. 57.) felveti, hogy talán a bélyegzők feliratában sem történt (azonnali) változás. A gyár korábbi szegedi példányának (Kondorosy Szabolcs 2008. Szl78) és a Sz209-nek pecsétje és meglévő testtájai igen hasonlóak, de nem egyformák. 2

9 Bonyhádról, Pápáról és Vasvárról több példány ismeretes (Nagy Zoltán 2001. 72-73., LXIV.-LXV. t., 251). Horvátországból (Ivanec) előkerült pipáját (Bekic, Luka 2000, 264., Tabl. 4/4) hibás olvasattal közölték. 278