Bárkányi Ildikó szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 7. (Szeged, 2011)
Kondorosy Szabolcs: A szegedi vár pipái II. 19. századi cseréppipák
helyre utal. Ennek ellenére a nyak jobbján kerek mezőben elhelyezett LS monogramú pecsételés gazdája ismeretlen, egyetlen párhuzamával együtt. 3 0 Felvethető feloldásként Leopold Schlesinger vagy Steiner Lipót neve, 3 1 válasz azonban formakészleteik alaposabb megismerésétől várható. A Sz211 kis, félgömbös csészéje lekerekített, ferdén recézett peremmel fokozatosan olvad a hengeres kéménybe. Az erőteljes nyak erős ívű tőkét alkot, melyet hat karcolt vonal keretei, s ilyen övezi a kémény alját is. A szürke pipa nyakán jobboldalt „BATA" feliratú pecsét olvasható. E mester pecsétjét ismerjük Bonyhádról, sőt remek minőségű pipán Péterváradról, és közölt 'BAJA' olvasata sem kizárt. 3 2 A Sz212 félgömbös csészéjét voltaképp csak a kis domború bordák emelik ki a kémény vonalából. A bordák a tőkével való találkozás képzeletbeli vonalánál hirtelen megtörve és eltűnésig elvékonyodva a nyakkal párhuzamos irányba fordulva enyésznek el. 3 3 A rövid nyaknál nagyobb átmérőjű az előgyűrü, melynek szélessége a kis kerek nyakgyűrűével egyezik. A világos cserépszínű felszínen vörös festés nyomai látszanak. A Sz212 mögött dunántúli műhely sejthető. A Sz213 erős ívű nyaktöredék, amelyen a széles előgyűrűn alul-fölül csavarodó barokk voluták alkotnak nyakgyűrű-szerűséget, de a díszítés növényi tagjai a nyak közepén is túlnyúlnak. A vörös, félfényes példány fejéből csak egy lépcsős kezdet maradt meg. Bizonyosan magyar, leginkább dunántúli (ide értve Óbudát is) műhely darabja, lendületes formája, széles előgyűrűje pedig a 19. századról tanúskodik. A Sz214 nyaktöredéket a hossztengellyel párhuzamosan futó erős bordák borítják, melyek páronként ívvel kötődnek össze a ferdén vonalkázott nyakvéget elválasztó, körbefutó pánt előtt. Akár ennek folytatásaként is elképzelhető a Sz215 erős ívben hajló nyaktöredék, amelyen ugyancsak erős, párhuzamos bordák futnak. Mindkettő fekete, belső színük azonban eltér. Dunántúli vagy Selmec vidéki körhöz tartozhatnak. A Sz214 a 19. század elejére keltezhető a Szl80 (Ahnert) pipa társaságában való megtalálása miatt. A Sz216 csészetöredék, melyhez érkezve az erős nyak tőkévé alakul. Az alig kiemelkedő csészén a tőkét határolva két domború vonal fut. Hengeres kémény apró töredéke látszik. A felszín szürke, grafitos bevonatot visel. A Sz217 magas, hengeres fejének különlegessége az alját körbefogó, hat háromszögletű gúla. Ezek közébe háromszögletű, rácsmintás pecsétlőt ütöttek. A fej fentebbi palástját vékony függőleges vonalak függönyözik, s ebbe keresztes domb, illetve leveles ág rajzú pecséteket nyomtak. A pecsétek alatt ingadozó vonalú árkok futnak, két vékony vonal kíséretében. Lehetséges, hogy görgőpecsétlő peremének benyomódása, mivel követi a pecséteket. A nyak a fej alá erősebb ívű tőkeként érkezik. A nyak jobbján műhelybélyegző végének töredéke: „...R". A hely kétsoros feliratot is megenged. Készítőként magyar(országi) mester gyanítható. 3 0 A pápai Esterházy Károly Kastély- és Tájmúzeum példánya (Nagy Zoltán 2001. LXVII. tábla, P2). 3 1 Steiner Lipót óbudai pipás volt (Levárdy Ferenc 1994, 289. végjegyzet). 3 2 Bonyhád: Nagy Zoltán 2001. LVIII. tábla, B6. A felirat az ő olvasatában 'BAJA'. A péterváradi példányról Divna Gaőic közlését bírom, melyet ezúton is köszönök. A vitatható betű felső áthúzása némileg lejjebb metszi a betű szárát, mely a tövében éles szögben vagy ívesen balra fordul. 3 3 Ilyen bordájú csészét - a bordatöréstől eltekintve - Schlesinger pipái közt találni (Nagy Zoltán 2001. LXV. tábla, B6, P9). 279
