Bárkányi Ildikó szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 7. (Szeged, 2011)

N. Szabó Magdolna: Alsóvárosi háztörténet. Fejezetek egy napsugaras ház életéből építéstől napjainkig

zett kémény alj a. A szobai kemence fíítőnyílása előtt rendszerint főzőtűzhely padkája és főzőüst elhelyezésére szolgáló katlan volt felrakva sárból. A kémé nyalj a szemközti falán egy szintén sárból rakott, keskeny párkány futott végig, amire a konyhai edényeket, kanalakat állították. A régi hagyományokat követő konyhákban a hátsó falhoz tapadt egy középpadka,

1

0 aminek a tetején nyílt tűzön főztek. Sok helyen ezt a padkát a fözőberendezések korszerűsödésével pakolóhelynek, asztalnak használták. A pitvar természetes megvilágítását egy, az ereszalja felől vágott egyszárnyú ablak biztosította, illetve a leveles bejárati ajtó belső, üveges szárnya. Az eredeti típusterven mindössze 1,22 méter szélességű a kéményalja. A szabadkémény alapját csak a későbbi, 1904-es állapotrajz érzékelteti. A hátsó szoba (kisház) méreteiben, megvilágításban is szerényebb. E helyiség az építéskor kamrának készült, melyet a korabeli tervdokumentáció igazol. Hogy valójában meddig használták ebben a funkcióban, nem tudni bizonyosan. (Alsóvároson előfordult, hogy mindvégig kamraként használták). A kisház, ahogyan itt nevezték, később a család téli lakóhelye volt, külön kemencével, később kályhával. Ez alatt volt téglarakásos, bolthajtásos pince, krumpli, zöldség, illetve a kertben, birtokon termett bor tárolására. Lejárata, az úgynevezett pincegádor a folyosóról (folosó, gang) nyílt. Az emlékezet szerint a Tisza áradásától meg-megemelkedő talajvíz örökös problémát okozott a ház lakóinak, száraz lábbal csak ritkán lehetett megjárni. Vessünk egy pillantást a ház régi külsejére, amit a tervrajzok érzékeltetnek: a vakolatdíszes utcai oromfal klasszikus eleganciájú látványát eklektikus elemekkel tagolták,

1

1 amit az 1904-es tervrajz is mutat. Egyszerűbb kimunkálású volt a napsugárdísz is ezen a tervrajzon, miről tudjuk, hogy az átalakítás miatt volt szükség újabb tervek készítéséhez. A homlokzat stílusa az átépítések során változott, később polgáriasabb formát öltött. A mai megjelenésében is tetten érhető plasztikus elemek keretezték az ablakokat és adtak a háznak határozott jegyeket. (2. kép) A napsugaras oromdíszítés, mint az a szakirodalomból és a kutatási előzményekből ismeretes, a Szentháromság barokk ábrázolásával függött össze, oltalmazó, baj elhárító szereppel bírt, ahol egyes feltételezések szerint a nap ősi szimbólumként jelenik meg. A legtöbben úgy foglalnak állást, hogy egyértelműen az egyházi ábrázolásokat ültették át népi megfogalmazásban, a néphit szerint azzal a céllal, hogy a ház lakóitól távol tartsa a betegséget, elemi csapást.

1

2 Rendszerint a nyeregtető gerincének végét egy kisebb, ferde konty síkkal zárják (csonkakonty). Az oromzat így keletkezett trapéz felületének motívumelosztása változatos, legjellemzőbb az alsó zsalugátersáv feletti teljes napsugár (az eredeti istenszem) kialakítása. Itt is ez a típus figyelhető meg: az alsó szakaszon végigfutó zsalugátersáv fölött a négyszögletes szellőzőnyílásból kiinduló teljes napsugár látszik. Alatta a zsalugátersávot a gazdagon kimunkált, ma már csak kevés helyen látható, úgynevezett l

ü Ilyen régies konyhai fűtőberendezés füstelvezető nyílását tárták föl Alsóváros másik, nagyárvíz után épült házában, (Nyíl u. 43.) annak felújítása során: a konyha hátsó falába vésett fustjárat ennek a fözőpadkának egykori meglétét feltételezi. Ma már csak korabeli fotódokumentumokról ismerhetjük e konyhai középpadkák alakját és elhelyezkedését. (Móra Ferenc Múzeum fotótára: ltsz. 50; 239) Vö. Juhász A. 1989. 1

1 Ozsváthné Cs. M. - Ozsváth G. D. 2005. 152. A vonatkozó szakirodalmi utalásokat lásd feljebb. 246