Bárkányi Ildikó szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 7. (Szeged, 2011)

Kerekes Ibolya: Török hatások a tápai gyékényszövésben?

részre (és az alá betolt párnára), s halad tovább-tovább a szövéssel. Időnként feláll, tovább húzza a szövedék alá betett párnát, aztán visszaül rá és dolgozik tovább. Ha túl száraznak érzi akár a felvető-, akár a vetülékszálat, a maga mellé tett vizes edénybe mártja a kezét, és a rátapadó vízzel kissé megfröcsköli azokat. Amikor elérkezik a szemközti karókra erősített átalfához, abbahagyja a szövést. Feláll, tirparmaX (ez egyes házaknál sarló, másutt egy nagy, késre emlékeztető eszköz) levágja a két oldalon kilógó gyékényszálakat, kihúzza az átalfákat a szövedék két végéből. A fel vetőszálnak csak azt a két végét csomózza el, amelyek az átalfához voltak kötve. Háromféle minőségű szövetet készítenek a városban. Ezeket 1., 2. és 3. osztályúnak mondják. Attól függően, hogy finomabb és sűrűbb szövésű, vagy durvább, ritkásabb szövetet készítenek, annak megfelelő lyuktávolságú bordát és levélrészt használnak. A szövetek hosszúsága egységesen 3 m, de a szélességben vannak eltérések: többnyire 110, 120 és 140 cm széles szőnyegeket szőnek. A leggyengébb minőségű gyékény 1 l-es lyukszámú bordán szövik, a közepeset 16, jó minőségűnek mondottat 22-es lyukszámún. Az egyik háznál láthattunk 2 m széles szőnyeg szövését 26 lyukú bordával. A borda mindkét oldalán a szélső két-két lyukat egymáshoz közelebb fúrják ki. Ezzel és a szálvégek visszabújtatásával erősítik meg a szövedék széleit. A kész munkák tárolása, értékesítése Az elkészült darabokat a ház udvarán vagy egy fedett szellős helyen vízszintesen terítik egymásra. így várják meg, míg a helyi kereskedők elszállítják őket. Az asszonyok nem foglalkoznak saját értékesítéssel, szőnyegeiket mindig kereskedőknek adják el. Sokuknak az alapanyagot is a kereskedők biztosítják. Az egyik fiatal nő elmondása szerint ő egy átlagos gyékényszőnyegért 6 lírát kap. Az átvett mennyiség árát azonnal és helyben fizetik ki számára. A kereskedő aztán darabonként kb. 6 líra hasznot tesz rá, s így adja tovább. Bolvadinban jelenleg öt gyékénykereskedő adja a rendeléseket, és vásárolja fel a helyben megszőtt gyékényeket. Közülük Hüseyin Odoncu mutatta be számukra részletesebben is a hozzá kerülő gyékényszőnyegek további útját. O felnőtt fiaival, néhány neki dolgozó szomszéd és rokon segítségével működteti vállalkozását. A hozzájuk kerülő egyforma minőségű és méretű darabokat ötösével tekerik fel vastag hengerekké. Ezeket az öt darabból álló egységeket top-nak nevezik. Háza mellett külön erre a célra épített raktárakban tárolja a gyékényhengereket. Ha a raktárak megtelnek, akkor a hatalmas udvaron hat-nyolc téglát tesznek le, rájuk egymástól kb. 50-80 cmre párhuzamosan két hosszú karót helyeznek, erre rakják föl elfektetve a hengereket. Hat-hét sort alakítanak ki egymás fölött. Ha nagy megrendelésük van, akkor újabb téglákra újabb karókat tesznek, s folytatják a top-ok egymásra halmozását. A különböző minőségű darabokat külön tárolják. Bejáratott üzleti kapcsolatai révén kapja a megrendeléseket. Elsősorban építkezésekre és nagyobb városok viszonteladóinak telephelyére szállítja saját teherautóján a gyékényponyvákat. O kizárólag Törökországon belül értékesíti áruját. A 2008 nyarán elhunyt Mevlüt Alta§ (1930-2008) volt az első bolvadini kereskedő, aki megpróbálkozott a gyékény szőnyegek és -párnák külföldi értékesítésével. A 22