Bárkányi Ildikó szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 7. (Szeged, 2011)

Kerekes Ibolya: Török hatások a tápai gyékényszövésben?

városszerte csak Gyékényes Mevlüt-ként (Hasirgi Mevlüt) emlegetett, halála után is köztiszteletnek örvendő kereskedő próbálkozása valószínűleg azért járhatott sikerrel, mert az 1970-es évektől Nyugat-Európába kerülő nagyszámú török vendégmunkás megfelelő felvevőpiacot jelentett. Példáját azóta más bolvadini kereskedők is követik. A szövött gyékények használata A gyékényszöveteket többnyire szigetelésre használják. Durvább levelekből készített, ritkább szövésű változatát építkezéskor a ház tetőzetébe, illetve a padlás aljába építik be. Sűrűbb szövésű fajtáját a helyiségek belső falára akasztják. Sokszor a fal alsó részére erősítve falvédőként fut körbe a gyékényszövet, hogy a földön ülők hátukat kényelmesen a falnak támaszthassák. Szintén sűrű szövésű gyékényekkel takarják faltól falig a szobák földjének padozatát, és erre terítik - szintén faltól falig - a szőnyegeket. Télen a hidegtől, nyáron a melegtől védi a ház lakóit. Ezeket aztán évenként legalább egyszer (a ramazanra készülve) a szőnyegekkel együtt feltekerik, kiviszik a házból, alaposan kiporolják. Vízzel általában nem mossák át, hogy ne kezdjenek el idő előtt törni, porladni a növényi szálak. Egy jól megszőtt és jól karbantartott gyékényszőnyeg általában öt-hat esztendőt tölt a szobai szőnyegek alatt. Sokan gyékényszőnyeget visznek magukkal olyankor is, amikor akár házon belül, akár házon kívül kell leülniük dolgozni. A gyékény szigetelő hatását kihasználva védik terményeiket a hidegtől és melegtől egyaránt azzal, hogy alája és föléje gyékényponyvát terítenek. Használják a gyékényeket családi házak építésénél épp úgy, mint nagy építkezéseken: a frissen lebetonozott felületre terítik, hogy a beton egyenletes hőmérsékleten tudjon megkötni. Vannak, akik lovas kocsijuk, teherautójuk aljára terítik, hogy a szállított áru ne szóródjon le, vagy hogy ne piszkolja össze a kocsit. Láthattunk piaci árust, aki földre terített gyékényről árult, találkozhattunk nap elleni védekezésül felszerelt gyékényszövettel, máskor pedig esernyő alatt baktatva pillanthattunk meg sűrű szövésű gyékényeket, amelyek egy műhely udvarán védték az esőtől az odakint tárolt árukat. A Bolvadinhoz közeli Afyon híres nemezkészítői nemegyszer még ma is gyékényszőnyegekbe tekerve tömörítik, gyúlják, hengerelik a pásztorokat esőtől, széltől, napsütéstől védő hagyományos köpönyeget. Jóval kisebb számban, de készülnek egészen finom szövésű imaszőnyegek (namazla) is. Ezekbe gyakorta geometrikus mintákat szőnek. Hajdan a bolvadini mecsetekben nemcsak szőnyegek alá terített szigetelőrétegként vagy imaszőnyegként jelent meg a gyékény, hanem a nők imahelye elé is függesztették elválasztóként. A tápai és a bolvadini gyékényfeldolgozás párhuzamai Sem Tápé, sem Bolvadin - tudtommal - soha, semmiféle kapcsolatban nem voltak egymással. Közvetlen hatások tehát nem befolyásolhatták kézművességük fejlődését. Az egykori tápai és a mai bolvadini gyékényszövés mégis nagy hasonlóságot mutat. Lássunk ezek közül néhányat! A magyar nyelvhez hasonlóan a törökben is ugyanazzal a szóval jelölik az alapanyagul szolgáló növényt, és a belőle szövéssel készített, földre terített vagy falra 23