Bárkányi Ildikó szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 7. (Szeged, 2011)

Kerekes Ibolya: Török hatások a tápai gyékényszövésben?

A gyékényszövés folyamata A szövés mindig magánházaknál történik, egy erre a célra elkülönített helyen. Nyáron általában az udvaron, hűvösebb napokon egy fűthető melléképületben. A nyáron használt, udvari szövőhelyet vagy már eleve árnyas helyen alakítják ki (pl. szőlőlugas alatt), vagy pedig árnyékolják. Ez az árnyékolás nemegyszer földbe ásott, embermagasságnyi karókra erősített, egymás mellé terített, ritkább szövésű gyékényszőnyegekből készül. Járhattunk olyan szövő asszonynál is, aki egyszerű fa szerkezetű, gyékény (hasir), sás (saz, berdi) és nád (komis) kévékkel körbevett, gyékényszövettel fedett ideiglenes építményben dolgozott. A munkálkodáshoz szükséges fény felülről és oldalról, a durva szövet résein és a nyitva hagyott ajtón jutott be. A szövésre használt helyen két-két, körülbelül 50 cm magas karó (kazik) van leverve a földbe úgy, hogy mindegyik kissé befelé dőljön. A karók közötti távolság kb. 1,5 m szélességet és kb. 3,5 m hosszúságot ad ki. Mivel ezt a helyet csak szövésre használják, és egységes méretű szöveteket készítenek, a karók legtöbbször állandóan a földben maradnak. A felvetést ketten végzik. A földbe vert karók mellé odakészítik a két, egyenként kb. 1,8-2 m hosszú átalfát (siyirgi), az előzőleg már megsodort és gombolyagba feltekert felvetőszálat (ip, esmé) és a megfelelő méretű bordát (tarti). Az egyik átalfát felerősítik az egymás melletti két karóra, majd a szövésre készülő nő visszamegy a másik két karó mögé. Ott leül egy földre tett, rossz gyékénypárnára. Maga elé vagy mellé helyezi a földre a másik átalfát és a gombolyagba tekert felvetőszálat. Segítője kissé távolabb, a már felkötött átalfával párhuzamosan leteszi a bordát, megfogja a felvetőszál végét, átfűzi a borda szélső furatán, majd elmegy vele az átalfáig, azon átveti, ismét átfűzi a bordán, és visszamegy a földön ülő asszonyhoz. Most az ő kezét kerüli meg a szállal, és indul újra a borda, majd a szemközti átalfa felé. Ezen átvetve a szálat ismét a bordába fűzi, újra visszamegy a földön ülő nőhöz, aki így már két szálat tart a kezében. Ez a folyamat folytatódik mindaddig, amíg az utolsó lyukon is át nem bújtatta a szálat és vissza nem ért vele a földön ülő asszonyhoz. Az ekkor kézbe veszi a maga elé vagy mellé helyezett átalfát, egyetlen mozdulattal átcsúsztatja rá az addig a tenyerében gyűjtött szálakat, és rákötözi a felvetőszál kezdő részét. Segítője ezalatt visszamegy a másik átalfa mögé, és megkezdik a felvetőszálak feszesre húzását. Addig igazgatják a szálakat, amíg azok egyenesen és feszesen nem állnak. Ekkor vágják el kis ráhagyással - a gombolyagban lévő szálvéget, s kötik rá véglegesen az átalfára. Ha megvan a felvetés, akkor kezdődhet meg a szövés tulajdonképpeni folyamata. A szövő nő egy lapos edényben vizet tesz maga mellé, szintén kézközeibe helyezi az előzőleg benedvesített gyékényköteget, és törökülésben vagy maga alá húzott lábbal az átalfa elé ülve kezdi el a munkát. Jobbról, balról felváltva vezeti be az alsó, vastagabbik végüknél megfogott gyékényszálakat a felvetőszálak közé. Mindkét oldal két szélső szála alatt és fölött visszabújtatja a szálvégeket, ezzel szegi le a szövést, majd kb. 8-10 soronként a bordát maga felé húzva tömöríti a készülő szövedéket. Ha túl vastagnak talál egy-egy levelet, akkor azt a körmével a végén beszakítva ujjaival kettéhasítja. Ahogy halad előre a munkával, és már erősen előrehajolva sem tud kényelmesen dolgozni, akkor feláll, a párnát betolja a már megszőtt a szövet alá, ráül a már elkészült 21