Bárkányi Ildikó szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 7. (Szeged, 2011)

Purgel Nóra: Vallási közösségek egy dél-alföldi faluban 1930-1950 között. Adatok a szegvári KALOT és KALÁSZ történetéhez

gyakorlati ismereteket nyújtó előadások rendezése Az egyesületnek hitbuzgalmi és karitatív szakosztálya is létezett jelvénye a búzakalászos kereszt volt. A katolikus leány- és nőegyletek létrehozásában és irányításában kimagasló szerepet játszottak a szociális testvérek, akik 1929-ben települtek le Szegváron. A Szociális Testvérek működése Szegváron A Károlyi-Kornis-féle alapítványi

1

6 árvaházat, óvodát és szegényházat működtető irgalmas nővérek 1919-ben távoztak el Szegvárról. Helyükre Kassáról az orsolyita nővérek költöztek be, akik 1921-ben elemi iskolát indítottak a leányok számára, a polgáriban fiúk is tanulhattak. Az iskola anyagi nehézségekkel küszködött, amit a Károlyi László gróftól 1922-ben kapott támogatás sem oldott meg, így a környező uradalmaktól és a kultuszminisztériumtól kért és megkapott alkalmi segélyekből tartották fenn. A fenntartási gondok és a belső, szervezeti ellentétek miatt az orsolyiták végül 1928-ban elhagyták Szegvárt.

1

7 Az egykori Károlyi-Kornis alapítvány épületeit és intézményeit ekkor a Szociális Testvérek Társasága kapta meg. A magyar alapítású rend az 1908-ban, Farkas Edit által alapított Szociális Misszióstársulatból vált ki, s alakult önálló renddé 1923ban, Slachta Margit vezetésével. A Társaság igazi modern szerzetesrend, amelynek célja, hogy „ lélekben megszentelődött, hivatásos és képzett munkaerőket állítson be a modern élet minden területére, ahol erre karitatív, szociális, valláserkölcsi, kulturális nőmozgalmi és állampolgári vonatkozásban, gyermek-, nő- és családvédelmi szempontból szükség van ".'

8 A volt megyeháza épületét (ma Kossuth tér 1.) állami támogatással renoválták, ezen felül az Országos Központi Hitelszövetkezet felajánlotta 9 holdas birtokát Szegvár határában. Az épületet az alapítvány biztosította, a dologi és személyi kiadások 20 százalékát a község, a többit pedig az állam fedezte. 1929. szeptember 11-én került sor a ház ünnepélyes megnyitására egyházi és világi előkelőségek jelenlétében, amit Horváth Győző kalocsai érseki helynök avatott fel. Óvoda, napközi otthon, háztartásiskola, szegény öregek otthona működött a testvérek kezelésében, akiket szürke színű formaruhájuk után „szürkék"-nek neveztek a falusiak. A Társaság Testvérképzője, tehát az elsőéves jelöltek oktatását végző intézménye is itt működött, melyben 1929 őszén 30 jelölt készült hivatására. Háztartási tanfolyamokat is szerveztek, ahol főzésre, befőzésre, szabás-varrásra, kézimunkázásra, gyümölcstermesztésre, baromfitenyésztésre és egyéb hasznos gyakorlati ismeretekre oktatták a szegvári és a környékbeli lányokat. Rendszeresen tartottak ismeretterjesztő előadásokat, a későbbiekben pedig népfőiskolai tanfolyamokat rendeztek. A nagylányokat megtanították jövendő hivatásuk, a csecsemőgondozás gyakorlati fortélyaira, orvosi, egészségügyi előadásokat szerveztek az anyák számára. A nagyobb ünnepeket méltón megülték: Mikulás1

5 Katus László 2000. 371-372. ' Gr. Károlyi Sándor és felesége, gr. Kornis Clarisse 1902-ben hozta létre az alapítványt, melynek kamataiból leánynevelő intézetet és óvodát létesítettek a faluban. Katus László 2000. 366. 1

7 Katus László 2000. 372. 1

8 Katus László 2000. 372. 187