Bárkányi Ildikó szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 7. (Szeged, 2011)

Purgel Nóra: Vallási közösségek egy dél-alföldi faluban 1930-1950 között. Adatok a szegvári KALOT és KALÁSZ történetéhez

estet, karácsonyi pásztorjátékot, nagyböjti passiójátékot, műkedvelő színielőadásokat rendeztek. Évenként lelkigyakorlatokat tartottak a lányok és az asszonyok számára, az előbbieken 80-100, az utóbbiakon mintegy 200-300 résztvevővel. Ők látták el a községben az anya- és csecsemő-védelmet, ezen felül 100 szegény gyermek élelmezésére népkonyhát tartottak fenn. A ház főnöke 1930-ban Róza Katalin lett, utána Bokor Erzsébet, majd Slachta Erzsébet (Alice), végül Molnár Klementina állt a ház élén.

1

9 A Társulat havi lapja, A Testvér rendszeresen beszámolt a szegvári ház életéről, ahol 1930 tavaszán böjti kultúrdélutánokat tartottak. „Közönséget összeszedni Szegváron fele olyan nehéz, mint akár Pesten. A jó falusiak ünnepen, vasárnapon ráérnek, szívesen eljönnek különösen, ha nem kell fizetni"

2

0 A plébános kérésére indított gyónási buzdító felhívás olyan sikeres volt, hogy a 300 fő befogadóképességű nagyterembe nem fértek be. „Nemcsak asszonyok és leányok, hanem a gazdák, kubikusok, fiatal legények, suhancok egész csoportokban. A kubikusok 48-as köre már a vasárnapi (előző) előadásra testületileg jött el".

2

1 így egymás után két előadást kellett tartani, s ezeken kb. 800-1000 ember vett részt, egynegyedük férfi. Ezekből az adatokból is kiviláglik, hogy a falusi nép által befogadott, elfogadott Szociális Testvérek aktív életet éltek a faluban. A Testvérek szegvári működésének szomorú pillanatai is voltak: 1934-ben az egyik jelöltet, Demeter Irént egy vándorkereskedő egy eltévedt lövéssel halálra sebezte. Börtönbüntetése ideje alatt a testvérek és a szegvári Katolikus Nőszövetség tagjai gondoskodtak a feleségéről és öt gyermekéről. A testvérek a tanyákra is kijártak a lányokat oktatni. Az iskolákban imaszobákat rendeztek be, Kórógyszentgyörgyön, ahol a Hitelszövetkezettől földet is kaptak az épülettel, külön telepet létesítettek kápolnával. Ez lett a tanyai népmisszió központja, ahol 1935-ben a kubikosok részére fél-bentlakásos, zárt lelkigyakorlatot tartottak 84 résztvevővel, közülük 67-en 5-24 év után ekkor járultak újra a szentségekhez. Ezeket a lelkigyakorlatokat a következő években is megismételték.

2

2 A szegvári lánykör-tagok vallomásai Az egykori lánykör vezetője, aki az apácák bizalmi munkatársa volt, ma is a faluban él, és igazán hasznos, fontos tudnivalókat mondott el az akkori katolikus kulturális életről. A szegvári KALOT és KALÁSZ összekapcsolódott az akkori közösségi életben: ha az egyik kör bált szervezett, akkor meghívta a másik felet, közösen színdarabokat adtak elő, előadásokat hallgattak. Nem volt véletlen, hogy házasság is született a két kör tagjai között: Szegváron 8 házaspár ismerkedett így össze. A KALÁSZ-t a helyi „szürke apácák", azaz a Szociális Testvérek működtették, akik a lányokat úgy a kulturális életben, mint a mindennapi teendőkben el akarták igazítani és tanítani. (2. kép) A nővérek létszáma elérte a húsz főt, akik a visszaemlékezések szerint szép sorokban jártak a templomba. A kör vezetője az erős jellemű 1

9 Katus László 2000. 372-373. 2

0 Katus László 2000. 373. 2

1 Katus László 2000. 373. 2

2 Katus László 2000. 374. 188