Bárkányi Ildikó szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 7. (Szeged, 2011)

Szűcs Judit: Akinek nem volt szilvafája, az vitt a szomszédból suhát, avagy a szilva Csongrádon

A 16-18. majd a 19. századból vannak adatok az alföldi, dél-alföldi tájat gyümölccsel ellátó kereskedelemről. A Keleti- és Déli-Kárpátokból a Tiszán, a Körösön és a Maroson történő tutajozás, a só és fa szállítása - más áruk mellett - gyümölcs közvetítését is jelentette. Csongrád a tutajban érkezett szálfák egyik jelentős lerakó és feldolgozó helye volt.

1

8 A fával gyümölcsöt is hozhattak a településre. A 18-19. században a Felföldről induló árusok nemcsak almával, körtével, de aszalt szilvával is kereskedtek az Alföldön. A Tisza menti sajkások a gyümölcsöt egészen Szegedig vitték.

1

9 így Csongrádot is érinteniük kellett, árujukból itt is eladhattak vagy más árura elcserélhették. Újabb csongrádi levéltári kutatás az 1766-1820 közötti időből főként fa-, só- és borszállításra vonatkozó adatokat tárt fel.

2

0 Csongrád határában a török idők utáni, 18. század végi történeti források nem jelzik gyümölcsösök létét. (Ezért lehetett fontos a távoli tájakról érkező, megvásárolható, cserével megszerezhető gyümölcs.) Az alföldi szőlőművelés 17-19. századi elemzésében néhány adattal szerepel Csongrád.

2' Az 1786-1789-es összeírásban a tárgyalt település határát jelentő Máma és Ellés szőlőkben a kis számú parcella kevés gyümölcsfára utal.

2

2 Harminc év múlva a Károlyi család 1814-es Inventáriumában a Mámai pusztában 28 paszta, régi és új szőlőkben már 370 termő szilvafát és 25 termő almafát írtak össze.

2

3 Az 1828-as összeírás 9. pontjában kellett volna szerepelnie almásoknak és szilvásoknak, de az adott pontban nem szerepelnek ilyen fák.

2

4 Surányi szerint ez „az összeírok számlájára róható, s így nem a valódi helyzetet tükrözi "

2

5 A helyi gazdálkodásban a szőlőkultúra részeként a gyümölcstermesztés a 19. század közepén vett nagyobb lendületet.

2

6 A gyümölcstermő körzetek közül a Duna-Tisza közi határán jön létre.

2

7 Csongrádon, a Tisza és a Hármas-Körös találkozásánál fekvő településen a folyók szabályozása után a városi kertekben, a ház előtt, a szőlőkben,

2

8 a hullámterekben, a mentett oldalak földjeire állami és társulati szervezésben és magánbirtokokon, tanyaföldön is ültettek, majd gondoztak gyümölcsfákat.

29 Surányi Dezső etnobiológus szerint a város gyümölcskultúrájában elsősorban a szőlőhegynek (Öregszőlők, Erzsébet, Ibolyás, Halesz és Bokros)

3

0 volt kiemelkedő szerepe, 1

8 Dudás Lajos 1979. 240, Barna Gábor 1988. 197, 202, 205., Frisnyák Sándor 1990. 72. "Viga Gyula 1999. 164-169. 2

0 Mód László 2002. 25-32. 2

1 Égető Melinda 1993. 138, 210, 238, 248. 2

2 Kruzslicz István 1988. 44. 2

3 Góg Mihály 1984. 159. 2

4 Barta László 1980. 192. 2

5 Surányi Dezső 2000. 249. 2

6 Nagy Veronika 2000. 46. 1 Elek László 1966. 284-285., Simon András 2003. 103. A Duna-Tisza közi táj egy pontjaként Kiskunhalason a 19. század közepén a szölőbeli szilvafák az állomány egyharmadát jelentik. Égető Melinda 2004. 68. Korábbi időszakban a közép- és dél-dunántúli hegytörvények szerint a szilvások a szőlőlábakban helyezkedtek el. 2

9 Bellon Tibor 2003. 126; Nagy Veronika 2000. 46-48; Szűcs Judit 2008. 96., Mód László 2009/1. 279-296, 2009/2. 105-127. A Csongráddal határos Szentesen, illetve a Tisza jobb parti, dél-alföldi tájon a természeti környezethez alkalmazkodásban vizsgálja az ártéri gazdálkodást, szőlő- és gyümölcstermesztést. " Erdélyi Péter 2000. 151-157., 2003. 37-52. Történész-muzeológus kollégámnak a csongrádi szőlészetről- borászatról és gyümölcstermesztésről írott munkái. Utóbbi múzeumi adattári forrás alapján készült. 133