Bárkányi Ildikó szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 7. (Szeged, 2011)
Kerekes Ibolya: Török hatások a tápai gyékényszövésben?
kozó kutatások egyaránt azt támasztják alá, hogy mind a korábban itt élő népcsoportok, mind a honfoglaláskor letelepülők egyaránt ismerték és használták a gyékényt, belőle fonatokat tudtak készíteni. Az itt talált és a keletről hozott ismeretanyag ötvöződhetett egymással. Ilia Mihály és Juhász Antal A tápai gyékényszövés és szókincse című, nagy alapossággal megírt, kitűnő tanulmányukban így fogalmaztak: „ Valószínűnek tartjuk, hogy a lovas-nomád magyarság még az őskorából hozta magával a primitív gyékényszövési mód ismeretét, de ha az ittlakó szlávoktól tanulta meg, akkor is a XI. századba tehető a tápai gyékényszövés kezdete. " 3 2 Konkrét írásos adat ugyan nem tanúskodik arról, hogy a középkor folyamán a gyékényfeldolgozás kinőtt volna az önellátás keretei közül, de ennek ellenére oszthatjuk Bálint Sándor véleményét, aki szerint az itt készült gyékényt a Maroson Szegedre érkező, s itt adagolt sótömbök burkolására használták az Árpád-kor óta. 3 3 A sóelosztó központ viszonylag nagy mennyiségben vásárolhatott a tápai gyékényekből, s ez tarthatta fönn századokon keresztül a gyékény feldolgozását a faluban. Tápéval szemközt, a Tisza túlpartján elterülő Tápairéten létesült halhasító tanyákon megszárított és felfustölt halat is ilyen, helyben készült gyékényszövetbe csomagolva szállították tovább rendeltetési helyükre. Szeged közelsége, a város fontos kereskedelmi szerepe döntően befolyásolta a tápaiak életét. A falu vizek által szabdalt területén kevés föld volt művelésre alkalmas, a kenyér előteremtése mindig gondot okozott az itt élőknek. A Tápairéten azonban ingyen és nagy mennyiségben gyűjthették a gyékényszövés alapanyagát. Ragaszkodtak is hozzá, hiszen ebből megélhetésüket biztosító jövedelemhez jutottak. A növény földolgozásának ősi ismeretét a generációk ezért évszázadokon keresztül továbbadták egymásnak. 3 4 Tápé és a törökök A törökök 1543-ban foglalták el Szegedet. A város birtokához tartozó Tápé lakossága ekkor is helyben maradt, sőt hamarosan kereskedelmi kapcsolatba került velük: 1550-ben 600 akcse árú gyékényt adtak el számukra. 3 5 A kapcsolat kialakulásáról pontosabbat nem tudunk, ahogyan arról sem, hogy az 1550-ben eladott gyékények milyen technikával készülhettek. Velics Antal és Kammerer Ernő Magyarországi török kincstári defterek című kétkötetes müve több helyen - Szeged mellett Siklóson, Pécsett, Veszprémben és Székesfehérváron - említ burija néven gyékényszőnyegeket. Ezekből az adatokból az tűnik ki, hogy a dzsámik személyzetének (müezzinek, kántorok és a templom körüli egyéb teendőket ellátó olaj-, lámpa-, gyertyakezelők) illetményéhez hozzátartozott a gyertya és a gyékényből készült szőnyeg. 3 6 A defterek száraz felsorolásából arra nem tudunk következtetni, hogy fekhelyként, ülőhelyként, 3 2 Ilia Mihály - Juhász Antal 1960. 150. 3 3 Bálint Sándor 1965. 5. 3 4 Bővebben: Bálint Sándor 1965.; 1976. 393-404. ; Ilia Mihály - Juhász Antal I960.; Juhász Antal (szerk.) 1971.297-325. 3 5 Ilia Mihály - Juhász Antal 1960. 150. Bálint Sándor 1976. 399. 3 6 Velics Antal - Kammerer Ernő 1890.1. 69. H 13. 14. 189. 266. 12
