Bárkányi Ildikó szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 7. (Szeged, 2011)
Mód László: „Ilyen még nem volt." Szőlészeti-borászati kiállítások Szegeden a 19. század végén és a 20. század elején
te, hogy a kártevő nemcsak báb, hanem pete alakban is áttelel, ezért mindenféle védekezés hiábavalónak tűnik. A hozzászólásokra Jablonowski József válaszolt, majd Bokor Pál határozati javaslatot terjesztett be arra vonatkozóan, hogy a kormány szabályozza a növényi és az állati kártevők ellen alkalmazható anyagok forgalmát. Indítványát a kongresszus tagjai egyhangúlag elfogadták. ÖSSZEGZÉS Tanulmányomban arra próbáltam kísérletet tenni, hogy bemutassam azokat a szőlészeti-borászati kiállításokat, amelyeket a 19. század végén illetve a 20. század elején Szegeden rendeztek. A helyszín kiválasztását elsősorban az indokolta, hogy a város határában ebben az időszakban nagy kiterjedésű szőlőterületeket tartottak számon, amelyek meghaladták a 12 000 katasztrális holdat. Nem véletlen tehát az, hogy Szeged számos országos jelentőségű szőlészeti-borászati kiállításnak biztosított helyet, amelyeket elsősorban a homoki szőlőkultúra bemutatóiként tarthatunk számon. Kérdés persze az, hogy a kiállítások segítségével milyen mértékben rekonstruálhatók a korszak gazdálkodási viszonyai. Abban a tekintetben mindenképpen forrásértékkel bírnak, hogy hűen tükrözték azoknak a szőlőbirtokosoknak az összetételét, akik szőlőtermésükkel, boraikkal vagy éppen újításaikkal vezető szerepet töltöttek be. A 19. század végén és a 20. század elején Szegeden megrendezett kiállítások nem pusztán mezőgazdasági bemutatóként foghatók fel, mivel minden alkalommal olyan kongresszusok megszervezésére is sor került, amelyeken a korszak elismert szakemberei tartottak előadásokat a szőlő- és borágazat aktuális kérdéseiről illetve problémáiról. 1899-ben és 1910-ben a résztvevők számára olyan szakmai kirándulásokat is szerveztek, amelyek lehetőséget biztosítottak arra, hogy megismerkedjenek korszerű mintagazdaságokkal. A kiállítások, összehasonlítva az 1896-ban megrendezett szőlészeti-borászati bemutatóval, elsősorban regionális jellegűnek minősíthetők, amelyeken az alföldi szőlőtermő táj borainak jutott meghatározó szerep. Amíg 1899ben a hegyvidéki szőlőbirtokosok még viszonylag nagy arányban képviseltették magukat, addig 1910-ben illetve 1912-ben már a homoki borok számítottak egyeduralkodónak. Az egykorú sajtóbeszámolók szerint 1910-ben a Homoki Szőlősgazdák Országos Egyesületének a megalakulásához kapcsolódó kiállításon nyílt lehetőség arra, hogy a résztvevők megkóstolhassák a borokat is, ami jelentős mértékben hozzájárulhatott az értékesítési lehetőségek növeléséhez. Az 19. század végén és a 20. század elején megrendezett kiállítások egyértelműen bizonyítják azt, hogy Szeged város ebben az időszakban a homoki szőlőtermesztés egyik központjának számított. Kutatásaim remélhetőleg ráirányították a figyelmet arra is, hogy a 100-110 éves múlttal rendelkező szőlészeti-borászati kiállítások napjaink ilyen típusú rendezvényeinek az előképeiként foghatók fel, amelyek elsősorban a szőlő- és borágazat fejlesztését célozták, habár 1910-ben és 1912-ben a nagyközönség számára lehetőség nyílt a kiállított borok megkóstolására is. 117
