A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 5. (Szeged, 2005)

N. Szabó Magdolna: Bálint Sándor tárgy- és dokumentumgyűjteményéről és az emlékkiállításról a centenárium ürügyén

Születése napja s az emlékkiállítás rendezése körül egy másik gondolat is járt sokunk fejében. Hogyan lehetséges az, hogy a 20. század egyik legelismertebb tudományos egyéniségének emléktáblát is viselő szülőháza a jeles napon lebontott tetővel várhatta a tiszteletüket leróni szándékozó csoportokat? Bátran állíthatjuk, hogy Szeged „mindönöse"

3 a jubileumi évben méltó köszöntésekben részesült, ha csak az emlékező kötetek, rendezvények sorára gondolunk, ugyanakkor ilyen helyrehozhatatlan események is árnyékolják az ünneplést. A jubileum ürügyén szót kell ejtenünk e szintén maradandó, ám kellemetlen tényről is. Talán nem tartozik szorosan e kötet tárgyához, de mégsem hunyhatunk szemet szegedi néprajzos, lokálpatrióta, helytörténész vagy tudományos személyiségként, de magánemberként sem e visszafordíthatatlan rombolás fölött. A szegedi múzeum, különösen a Bálint Sándor hagyatékot őrző s az életművel kapcsolatos minden újabb információt, adalékot gyűjtő Néprajzi Osztály is - közvetve bár - de érintett az esemény kapcsán. így talán megbocsátható, hogy saját éves periodikájában a hagyaték jellemzése és a centenáriumi emlékkiállítás kapcsán néhány szóval a szülőházról is megemlékeznünk. A kiállítást megnyitó Erdélyi Zsuzsanna néprajzkutató - Bálint Sándor ismerője, kutatótársa - lebilincselő és közvetlen hangvételű, olykor szenvedélyes mondatai között nem tudott megfeledkezni a sokkolóan ható tényről sem. E kötet tanulmányai között megnyitó beszédének teljes terjedelmű közlését elengedhetetlennek tartjuk, hiszen a legautentikusabb módon méltatta a Bálint Sándor-i életmüvet. Másrészt olyan embertől hallhattuk e szavakat, akiben a magyar és európai néprajztudomány, vallási néprajz, folklorisztika legjelesebb, sokszorosan megbecsült alakjára tekinthetünk. Keresztmeszet a hagyatékról, mint forrásról Másutt már szolgáltunk áttekintéssel a Bálint Sándor hagyaték összetételét, tárgycsoportjait, dokumentumainak jellegét, mennyiségét illetően. Ha azonban a kiállítás koncepciójáról és a megvalósításról kell beszélnünk, újra és újra vissza kell utalnunk erre a „nyersanyagra", mint forrásra és tárgyi lehetőségre, amelyből dolgozhattunk. A hagyaték a tudós 1980-ban bekövetkezett halála után került a múzeumba. Históriájának intézményen belüli részleteire itt most nem kívánunk kitérni, de tudomány- és múzeumtörténeti szempontból bizonyára megérdemelne egyszer egy újabb fejezetet.

6 3 Ifj. Lele József találó kifejezése. 4 2004. augusztus l-jén, Bálint Sándor születésnapján a szülőház bontása javában zajlott. A megnyitó pillanatában is dolgoztak a munkások. A háztető ekkor már teljesen hiányzott s néhány héten belül a szülőház végleg eltűnt. Az alsóvárosi paprikatermesztők 1900-ban épült házába több, még ma is élő helybéli járt „paprikahasítani". Kónya Anna háza táján sok alsóvárosi család megfordult. Bálint Sándor egészen felnőtt koráig, még házasságának első néhány évében is itt élt feleségével, míg be nem költöztek a palánki Tömörkény u. 2/b-be 1943-ban. A Pálfy u. 72. szám alatti házon 80. születésnapján (1984) elhelyezett emléktáblát a ház mai tulajdonosa nem adta át a múzeumnak, mondván, hogy a valóságnak megfelelően javított szöveggel vissza kívánja helyezni a majdani új épületre. 5 N. Szabó Magdolna: Hagyaték és kiállítás - Bálint Sándor születésének 100. évfordulóján címmel a kiállítás katalógusában. 2004. 8-34. 6 A nemrégiben megjelent múzeum-történeti ismertető is szót ejt a néprajzi gyűjtemény egyik fontos részét képező hagyatékról. Bárkányi, 2002. 144-150. 8